VEZÉRCIKK – Talán egy-két kivételtől eltekintve a rendszerváltás óta nem telt el december elseje és március 15-e anélkül, hogy magyarok és románok ne hozták volna egymás tudomására: képtelenek az ünneplésre.
2014. december 01., 20:212014. december 01., 20:21
2014. december 02., 09:452014. december 02., 09:45
Évről évre mindkét oldalon akadnak, akik hangsúlyozni kívánják, ők a „sértett fél”, akiket az is zavar, ha a másikat ünnepelni látják. Vagy épp ellenkezőleg: megpróbálnak belerondítani a másik ünneplésébe.
Szerencsére ez utóbbiak vannak mindinkább kevesebben. Bár az Új Jobboldal legalább két hónapja próbál románokat toborozni egy székelyföldi közös ünnepre, a megcélzott húszezer helyett hétfőn mindössze száz embert sikerült Sepsiszentgyörgyre csalogatnia. Számukra pedig annak kinyilatkoztatásában mutatkozott meg a nemzeti önérzet, hogy a magyaroknak semmi keresnivalójuk az országban, amelynek minden talpalatnyi területe román föld, beleértve a Székelyföldet.
Most akár következhetne is egy dörgedelmes ejnyebejnyézés a Noua Dreaptă mélységes sovinizmusáról, amit jól meg lehetne fejelni az összrománsággal szembeni könnyelmű általánosítással. Csakhogy ez roppant hamisan csengene, amikor sok esetben mi sem vagyunk „jobbak”, amikor nekünk sem kell a szomszédba menni egy kis provokációért.
Sohasem fognak közelebb hozni egymáshoz például a kézdivásárhelyihez hasonló gesztusok, hiszen semmivel sem intoleránsabbak az időnként magyarlakta városokban hőzöngő szélsőséges románoknál mindazok, akik december elsején gyászlobogókkal aggatják tele az udvarterek városa főterét.
Mindez természetesen nem jelenti, hogy szőnyeg alá kell söpörni a múltbeli igazságtalanságokat, vagy ne kellene számon kérni az évtizedekkel ezelőtt tett ígéreteket. Ez utóbbira elegáns példával szolgált hétvégi demonstrációjával az MPP, amely a kormányfőnek és a megválasztott elnöknek címzett petícióban emlékeztetett a 96 évvel ezelőtti gyulafehérvári nagygyűlésen tett román vállalásokra, azok be nem tartására.
Persze akadnak, akik ezt az akciót is provokációnak tartják. Nem ártana viszont megszívlelniük Bukarest stratégiai partnere, Amerika december elsejei üzenetét, amely úgyszintén emlékeztet: a nagy román egyesülés garantálta valamennyi nemzetiség és felekezet egyenlőségét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!