VEZÉRCIKK – Egy dologra máris jó az igazából még el sem kezdődött elnökválasztási kampány: segít leszámolni azokkal az illúziókkal – ha voltak ilyenek –, hogy megválasztása esetén Klaus Johannis a kisebbségi kérdésekhez kisebbségi érintettséggel és empátiával viszonyuló elnök lesz.
2014. augusztus 12., 19:482014. augusztus 12., 19:48
A német származásából bámulatos politikai tőkét kovácsoló nagyszebeni polgármester nem győzi nyugtatgatni a román közvéleményt: nem kell tartania semmiféle etnikai alapú területi autonómiaveszélytől.
Az is téved, aki azt gondolja, hogy ezzel a nézetével Johannis egyedül van „anyaegyesületében”, a Német Demokrata Fórumban. Bizony ott is megoszlanak a vélemények: egyesek a történelmi régiók fenntartását tartják követendőnek, mások a liberális párt régióváltozatát támogatják.
A néhány évtizede még jelentősnek tekinthető német kisebbség amúgy is alig létező viszonyban élt a magyarral, aminek részben történelmi gyökerei vannak. Erdélyben ugyanis egymás mellett, de egymástól többnyire függetlenül éltek a különböző nemzetek, és ez a németekre fokozottan igaz volt – ez volt az úgynevezett erdélyi modell. Ezért aztán míg az erdélyi magyarság külföldön is létező gyűjtőfogalom, a németeknek az a véleményük az erdélyi szász identitásról, hogy az nem exportálható.
A történelmi vonzatokon túl a jelent a magyar–német kisebbségi szervezetek közötti, ma is alig létező viszony formálta ilyenné. A székely zászló vagy egyéb hasonló szimbólumok ügye például érthetetlen az erdélyi szászok körében. Egyik vezetőjük szerint azért, mert nekik eszükbe sem jutna lobogtatni a német zászlót, tekintve, hogy az soha nem volt az övék, Erdély pedig soha nem volt a német birodalom része.
Többnyire innen fakad az értetlenkedésük is: mit akarnak a székelyek, provokálni a románokat?
A hasonló kérdések és akadályok leküzdését szolgáló magyar–német kapcsolatfelvétel viszont alig haladja meg a formális szintet. Pedig kibontakoztatásuk nemcsak arra lenne jó, hogy a jövőben ne tekintsünk hüledezve Johannis „díszkisebbségi” státusára.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!