2012. április 04., 09:532012. április 04., 09:53
Épp ezért általában nem a leginkább balesetveszélyes útszakaszokon felügyelnek, hanem olyan helyeken, ahol nem látszanak, és az autósok nagy valószínűséggel nem tartják be a sebességkorlátozást. A másik módszerük az, hogy tüzetes ellenőrzésbe kezdenek, mindent megnéznek a tűzoltó készüléktől az orvosi táskáig és a háromszögig annak reményében, hogy találnak valami hiányosságot, vagy a sofőr hamarabb felajánlja, hogy fizet, csak hagyják békén. És olyan is van, hogy valóban durva kihágáson fognak valakit, de aztán eltekintenek a szankciótól…
A múltkor stoppal utaztam, és egy fürdőszobai felszereléseket szállító kisebb teherautó vett fel. Megfagyott bennem a vér, amikor egy hídon kezdett előzésbe, átvágva a folytonos vonalon anélkül, hogy láttuk volna, jön-e szembe valami, vagy sem. És jött: egy rendőrautó, amit sikerült végül kikerülnünk. A zsaruk megállítottak minket, és az egyikük dörgedelmes prédikációba kezdett, hogy milyen veszélyes volt ez a manőver, és hogy ezen a szakaszon hányan haltak már meg.
A társa a kocsinál szöszmötölt, majd odajött, és súgott valamit a sofőrünket épp kioktató rendőr fülébe, aki abbahagyta az üvöltözést, és megkérdezte, hogy dolgozik-e a cégnél egy bizonyos István, és ha igen, milyen beosztásban. Sofőrünk mondta, hogy István a nagyfőnök. Erre a zsaru megkérte, hogy tárcsázza a számát, hogy beszélhessen vele. Körülbelül 10 perc egyezkedés után – immár angyali nyugalommal az arcán – rendőrünk visszajött, visszaadott minden addig elvett okmányt, és jó utat kívánva elengedett minket. A másik, finoman szólva furcsa esetem szintén egy stoppoláskor történt.
Akkor a rendőr az „addig turkálunk, amíg találunk valamit” elvet követve kérte sorra felmutatni az összes olyan dolgot, aminek egy autóban a szabályok szerint lennie kell. A sofőr közben odasúgta nekem, hogy bizony hiába kutakodik, mert minden tökéletes rendben van a kocsiját illetően, pénzt pedig semmiképp nem hajlandó adni. A keresgélés és a kérdezősködés még eltartott néhány percet, aztán a zsaru feladta. De azért végül még tett egy utolsó próbát. Miután visszaült a sofőr a volán mögé, és beindította a motort, az ablakon beszólt: főnök, azért nem adna mégis legalább egy sörrevalót?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.