2010. március 11., 10:162010. március 11., 10:16
Félreértés ne essék: dicséretes a valamikor igazi színházat csináló Tompa Miklósról elnevezett vásárhelyi társulat vezetőségének a kezdeményezése, miszerint március 5. és 8. között egylejes jeggyel invitálja a hölgyeket a padsorokba. Annál is inkább, mivel a négy darab közül három esetében a - kistermes - telt ház drágább belépők esetében is garantált. Kettőnél a darab élvezhetősége, a harmadiknál az újdonsága miatt. Viszont jócskán elgondolkodhatna a magyar tagozat menedzsmentje azon, hogy a nagy színpadra, alig egy pár hónappal ezelőtt jelentős anyagi áldozatok árán előállított történelmi dráma mi a csudáért nem kell a nagyérdeműnek még egy árva lejért sem. Nem az a baj, hogy a közönség annyira nem szereti Závada Pál Bethlenjét, hogy még egy fél házat sem képes megtölteni, hanem az, hogy valaki mindezek ellenére is egy olyan darabot próbál a nézőkre erőltetni, amit Magyarországon egyetlen hivatásos társulat sem volt hajlandó műsorra tűzni. Egyezzünk meg: a rendezés, a díszlet, a jelmez, a zene, a színpadi mozgás és a színészi játék mind a helyén vannak. Olyannyira, hogy lehet akár fesztiváldíjat is elhalásznak. Závada Pál írói érdemeit is kár lenne elvitatni. Ám a József Attila- meg Kossuth-díját nem az emberileg teljesen leírt Bethlennel érdemelte ki, és már most borítékolható, nem is azzal fogja megduplázni. Ha a West Enden a mintegy másfél tucatnyi pompás színházi épület és ugyanannyi remek társulat tulajdonosa, Andrew Lloyd Webber képes volt a saját darabját is levenni műsorról, csak azért, mert mindössze elég nagy közönségsikernek örvendett és nem óriásinak, mint a többi, akkor semmiként nem fér a fejembe, hogy a vásárhelyi Nemzeti társulatvezető-rendezője miért erőltet egy olyan darabot, amelyről már a bemutató után kiderült, hogy a bukta receptje szerint készült. Ha ez a műsorpolitika irányelve, a jövő évi nőnapra még ennyi egylejes jegy sem kel el; akkor majd a színháznak kell fizetnie annak, aki hajlandó - legalább egy felvonás erejéig - beülni a nézőtérre. Az ajándék lónak nem nézem a fogsorát, de egy nagy múltú társulatnak az ürességtől kongó széksoraira sem lennék ismét kíváncsi.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok