2012. november 27., 09:072012. november 27., 09:07
Nem vagyok emiatt jobb vagy több senkinél – a magam részéről a neten lógok naphosszat, az is elég butító és káros. Ha viszont néha, például reggeli kávé mellett még nem szeretném bekapcsolni a számítógépet, viszont egy félórácskát eltöltenék tévébámulással, egyetlen biztos pontom van: a Discovery csatornái. Nos, úgy tűnik, ettől is hamarosan elbúcsúzhatok, és tévézésemet végérvényesen a szombat reggeli Hupikék törpikékre szűkíthetem, a szolgáltatóm ugyanis bejelentette: olyan kevesen nézik ezeket a csatornákat, hogy ki is iktatja őket a kínálatból.
Az indoklás szerint elfogadhatatlannak tartják, hogy olyan adókat sugározzanak, amelyekért az előfizetők mindegyike fizet, ám csak egyetlen százalékuk nézi. Hát ez volnék én, kérem, az az egy százalék. Az olyanok miatt, mint én, üzletvezetők fizetnek áfát hiába, miközben az egész klientúrájukban csak én eszem barna kenyeret. Emberek játszanak furcsa, hangos zenét, csinálnak unalmas, érthetetlen filmeket, amiket csak én hallgatok és nézek. Persze, akinek nem tetszik, nem is fizet belépőt az ilyen koncertekre vagy vetítésekre, párhuzamom tehát nem teljesen áll meg a lábán.
Én viszont nagyon is fizetek százhúsz olyan csatornáért, amit tudatosan kerülök, nemhogy önszántamból odakapcsoljak, csak azért, mert mások azt bámulják, ha nincs jobb dolguk. Mind a tíz sportcsatorna, mind a tíz manelecsatorna, végeérhetetlen „politikai” vitaműsorokból összeálló programú, teljesen független és objektív „hírcsatornák”, életmódcsatornák („csak egy leheletnyi Cayenne-bors és szerecsendió, bármelyik bioboltban kapható!”) – igazán van választékom.
Egyelőre nem rokkantam bele anyagilag (nem ebbe), mert nekem megéri, hogy a három-négy, általam szeretett adóra bármikor odakattinthatok, és eltölthetek egy kis üres időt az univerzum titkaival vagy megtörtént bűnesetek hallgatásával. Sajnos azonban térségemben ez a szolgáltató egyeduralkodó, így a váltásra esélyem sincs. Valószínűleg ezután csak csendben fizetek a többi csatorna híveinek, miközben nálam csak a multicég internetszolgáltatása és mobilhálózata kap gyakorlati szerepet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok