2011. december 14., 09:002011. december 14., 09:00
Magyarán: minden két férfi után egy nőnek kellene következnie, ellenkező verzió ugyanis az országok túlnyomó többségében nemigen képzelhető el. Nem követtem túlságosan nagy figyelemmel a jogszabálytervezet sorsát, néhány kifogást azonban sikerült olvasnom. Például azt, hogy „komoly politikai pártok nem a nemet, hanem a szaktudást veszik alapul a képviselőlisták összeállításában”.
És egyébként is: „a nők számára is nyitott a pálya, semmi sem akadályozza őket abban, hogy politikusok legyenek, elvégre emancipáltak”. Nos, hogy nyitott a pálya, az igaz, viszont a terep nem igazán való nőknek. A politikai életet túlságosan eluralták a férfiak, ami számos torzulást hozott: túlságosan előtérbe került például a verseny az együttműködés helyett, ami láthatjuk, hogy mennyire egészségtelen a gazdaság terén. Hogy a fegyverkezésről, háborúkról ne is beszéljek.
Az emancipációról pedig annyit: szó sincs egyenjogúságról, azaz arról, hogy egyenértékűnek ismernék el a női kvalitásokat. Egyvalami történt pár évtizede: megengedték a nőknek, hogy férfi módra viselkedjenek és éljenek. És ha a férfiak által alakított közéletben teljesíteni tudnak, akkor akár még elismerés is illetheti őket. Amennyiben valós egyenjogúsítás történt volna, három gyerek megszülése és felnevelése fel kellene hogy érjen egy nagyobbacska vállalat jó munkát végző középvezetőjének teljesítményével, öt egészséges, kiegyensúlyozott, a társadalom számára hasznos ember nevelése pedig a vezérigazgató presztízsét és – nem utolsósorban – fizetését kellene hogy eredményezze. (Nyilván nem megfeledkezve a férjről sem, ha kiveszi ő is a részét a feladatokból.)
Szóval: sok-sok nő kellene a politikába ahhoz, hogy valóban gyökeresen átformálják azt. Úgy vélem, az, hogy a rendszer nagyon alapos átszervezésre szorul, a legtöbbünk számára nem kérdéses. És nem állnék meg itt: a nemek arányának kiegyensúlyozását olyan tisztségek esetén is kötelezném, melyet szokványosan egy-egy ember tölt be. Ezentúl polgármester, megyei tanácselnök, államelnök és miniszterelnök is legyen kettő: egy férfi és egy nő. Merthogy, ha megnézzük, társadalmunk egyetlen, még úgy-ahogy működő egységét, a családot is fele-fele arányban irányítják férfiak és nők.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok