2010. július 02., 10:432010. július 02., 10:43
Mert amúgy, nagy vonalakban, Bukarest felé rendben lennének a dolgok. Apróbb aggályoktól eltekintve, a román politikusoknak még hízeleghet, bóknak is tűnhet a magyarok érvelése: ha mi most ugyanazt tesszük, amit ti már régen és olyan ügyesen besszarábiai és bukovinai nemzettársaitok felé, akkor hát hol is lehetne itt bármilyen hézag?!
Napi ügyeken túl távolabbi dolgokról is szó esett. Teodor Baconschi román külügyminiszter örömmel üdvözölte, hogy a januártól kezdődő magyar EU-elnökség napirendjén a Duna-stratégia is szerepel. Bár a látogatásról kiadott közös közlemény konkrét részletekbe nem bocsátkozik, érdemes a témát egy kissé körbejárnunk. Mert ha arra gondolunk, hogy a modern Duna-szemlélet egyre inkább a teljes vízgyűjtő medencében és környezetvédelemben gondolkodik, no meg hogy ez a kettő szervesen összetartozik, akkor máris előbukkan Verespatak ügye. Amit most, egy udvariassági, bemutatkozó látogatáson nem illett feszegetni. És ha a kétoldalú kapcsolatokban pillanatnyilag nem is vitatják az ügyet, a diplomáciai szájkosár nem vonatkozik az ukránokra. Akik a Kígyó-sziget gazdasági platformjáért amúgy is szívesen törlesztenének. A kontinentális talapzatért, melynek nagy részéről tudjuk, a közelmúltban búcsúzhattak a románok javára, a hágai nemzetközi bíróság verdiktuma szerint. Nos, ukrán részről nemcsak az aranybányászat ciántechnológiáját, de a számos más vízszennyezést, no meg a Duna-delta tönkretételét is élvezettel olvassák déli szomszédjuk fejére. Bukarest a maga részéről a Chilia-ág, a hajózható Chilia-csatorna kapcsán passzolja vissza Kijevnek ugyanazt a labdát...
Szóval, ha csak az Al-Dunát nézzük, nem is lesz olyan egyszerű a magyar elnökség számára az egységes és távlati Duna-stratégia kidolgozása. A Dunáé, amely négy fővároson, tíz országon folyik át, és további hét állam vizeit hömpölyögteti a Fekete-tenger felé.
Nemrég Budán, a Várkapu és a Sándor-palota között (elnöki őrségváltás augusztus hatodikán), a sikló végállomásától figyeltem a Lánchíd forgalmát. Szenzációs onnan a Duna látványa is, s a váltakozó angol, német, orosz turistacsoportok mellett ismerős román szavak is sűrűn röpködtek a levegőben. Akkor, ott gondoltam először arra, amit most bennem Martonyi János bukaresti látogatása is megerősített: meglehet, egy évtized múlva az Európai Unió belvizén hajókázunk Ulmtól le, Bécsen, Pozsonyon, Budapesten és Belgrádon át egészen Sulináig.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok