2010. július 05., 09:582010. július 05., 09:58
És borúlátásuk bizony nem alaptalan, ha figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi kormány a lakosság megsarcolásában látja a recesszióból kivezető egyedüli utat, és amely fontosabbnak tartotta a sportpályák telepítését a védőgátak megépítésénél. Nem véletlen hát, hogy a hét végén a lakossági bizalom totális szertefoszlásával szembesült az árvíz sújtotta településekre látogató miniszterelnök és az államfő is, holott utóbbi népszerűségén korábban rendre javított a „katasztrófaturizmus”. A nép fölött atyáskodó, azt akár a természet csapásaitól is védelmező Băsescuból azonban mára eredeti antihős lett, aki már egykori szavazóival is képtelen elhitetni, hogy az állam nem hagyja cserbe őket a bajban. Effajta antihősökben egyébként a romániai magyar közösség sem szűkölködik. A szakmai szervezetektől az Európai Bizottságig most mindenki az RMDSZ, pontosabban annak egyik szenátora miatt látja megakasztva a romániai korrupcióellenes harcot. És sajnos nem tévednek. Frunda György ugyanis kitartó és fáradságos munkával, jogi tudását és húszéves politikai tapasztalatát latba vetve elérte, hogy a politikusok és közméltóságok vagyonosodását vizsgáló feddhetetlenségi ügynökség ne legyen több egy sóhivatalnál, miközben a honatyáknak nemhogy vagyonuk gyarapodásáról, de az állammal folytatott üzleti kapcsolataikról sem kell számot adniuk. Eközben persze Frunda jól ismert, két évtizede hordozott européeri köntösében tetszeleg, és azzal bizonygatja a bírálatok alaptalanságát, miszerint ő a legmegbízhatóbb romániai magyar politikus. Erről hirtelen beugrik a korábbi államfőválasztásokon vele kapcsolatban hangoztatott román szlogen: păcat, că e ungur (kár, hogy magyar). Az ANI-törvény mai kinézete láttán nem is tűnik olyan sértőnek a megállapítás.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.