Domnule Otilo – szólítja meg az ügyintéző a lakcímnyilvántartóban az egyik ügyfelet. A legrosszabb az, hogy az egészben semmi szándékoltan sértő nincs.
2015. augusztus 22., 16:392015. augusztus 22., 16:39
Egyszerűen fogalma sincs arról, hogy a magyar nyelvben a vezetéknév szerepel elöl, utána pedig a keresztnév. Vagyis az általa jellegzetes román akcentussal Otilónak ejtett Attila helyett az ügyfél családnevét kellene használnia.
Ha valahol a Kárpátokon túl járnánk, nem is csodálkoznánk, de az eset Nagyváradon történik, ahol a románok túlsúlyba kerülése ellenére mégiscsak mintegy 50 ezer magyar él, tehát egy önkormányzati hivatalnoknak van honnan saját tapasztalatot merítenie a magyarok névhasználatára vonatkozóan.
Már csak azért is, mert amúgy az intézményben a román megnevezés alatt több helyen is szép, kövér betűkkel olvasható a magyar megnevezés is, miszerint „Személyiadat- és lakcímnyilvántartó.\" Ráadásul az előcsarnokban a hirdetmények, tudnivalók jó része is kétnyelvű.
Az ügyintéző mégsem tudja, hogy Otilót nem Otilónak kellene szólítani. Persze az egész jól illusztrálja, milyen is az önmagát a kisebbségek paradicsomaként, a kisebbségi jogok mintaállamaként hirdető Romániában a valós helyzet. A magyar feliratok ellenére ugyanis hiába is próbálkoznánk a magyar nyelvű ügyintézéssel, magyarul beszélő hivatalnokot elemlámpával sem találunk. Vagyis a külsőségek megvannak, jól is néznek ki – a tényleges anyanyelv-használati jog biztosítása azonban esze ágában sincs az illetékeseknek.
De legalább jól szórakoznak. Kiderül ugyanis, hogy Attila úr román nyelvtudása meglehetősen hiányos – mint a méltatlankodó hivatalnoknak magyarázza, azért, mert hosszú ideje nem él Romániában.
Az ügyintéző középkorú hölgy viszont rendkívül kreatív. És azonnal talál megoldást a problémára.
„Ha minden este elmondja románul a hiszekegyet lefekvés előtt, biztosan nem felejt el románul\" – mondja, és biztosan meg is veregetné az ügyfél vállát, ha nem állna köztük vastag üvegfal. Tényleg – villan át az agyamon – ez jó megoldás. A romántudásom karbantartása érdekében még én is hajlandó lennék rá még úgy is, hogy nem tartozom a vallásos emberek közé. Persze csak akkor, ha a lelkes ügyintézőnő is elmondja minden este – magyarul.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!