JEGYZET – Örkény István úgy ismerte a világot, de különösen az emberi lélek minden kicsi rezdülését, hogy akármilyen helyzetben bátran kérhetjük a segítségét: nem csap be, nem vezet félre, csak segít, de nagyon.
2015. június 02., 19:422015. június 02., 19:42
Én legalábbis sosem csalódtam benne, de ha esetleg valaki mégis, akkor sajnálom. Ami itt folyik nálunk az utóbbi három év kormánypolitikája táján, arra is a legjobb minősítés az örkényi fogalom, a dobozolás. Azelőtt lázas semmittevésnek is mondták, de a kettő mégsem ugyanaz.
A dobozolás hasznáról, szépségéről, sőt gyönyöréről a Tóték őrnagya beszél a legpontosabban, amikor azt mondja, hogy a dobozolás a legcsodálatosabb dolog a világon: együtt vagyunk, jár a kezünk, telik az idő.
Pontáék is már több mint három éve együtt vannak, hogy a kezük milyen gyorsan jár, azt talán még ők maguk sem veszik észre, de az biztos, hogy telik az idő. A mi időnk. Egyre inkább haladunk befelé, a 21. század éveinek sűrűjébe, de csak a naptárlapokat hajtogatjuk, új naptárt cserélünk, ám nekünk, az itt élőknek a helyzete az még mindig valahol negyedszázaddal hátrébb rostokol.
Ne ijedjen meg senki, nem a nekeresdi autósztrádát hiányolom, mert arról már a kormánytagok sem nagyon beszélnek. Nem húzogatják már erre meg arra a majdani sztrádacsodákat jelző vonalakat, nem magyarázzák nagyhangon és komoly arccal, miért erre-arra és nem fordítva fut majd a nyomtáv, most már inkább gyorsforgalmi utak master planját emlegetik, de azt is egyre halkabban.
Szóval nem erről akarok én sem szólni, mert botorság volna. Hanem az igazi örkényi dobozolásról, a borravaló megadóztatásáról. Én nem tudom, reggelente hogy bírnak ezek a nagy, gazdasághoz mit sem konyító politikusok bár egy borotválkozás erejéig tükörbe nézni, hogyhogy nem félnek a saját lelkiismeretük hangjától, de úgy látszik, megy nekik.
Svájcban például már negyven esztendeje benne szerepelt a tíz százalék borravaló a vendéglátóipar számláiban, s ha netán valami tudatlan még holmi aprót ott akart volna hagyni, sértetten kérte ki magának a pincér, mondván, hogy az már ott van.
Nem, ezek kitalálták, aztán gyorsan visszakoztak, hogy mégsem, illetve talán igen, de csak egy szinttől, illetve mégis, ahogy legelőször volt… Már nevetni sem lehet, a cirkuszban is kifütyülik az unalmas bohócot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!