2012. április 12., 10:352012. április 12., 10:35
Így jártam tegnap is, amikor az egyik, nőknek szóló, lilában-rózsaszínben tündöklő internetes honlapon arra figyeltem fel, hogy „pasifogó” reggeli receptjeikkel büszkélkednek a szerzők, s ezeket ígéretük szerint mostantól egy héten át böngészhetjük.
A reggeliről persze megoszlanak a vélemények, van, aki egyáltalán nem bír felkelés után enni, de azt hiszem, abban mindannyian megegyezhetünk, hogy ha már munka előtt muszáj valami táplálékot magunkhoz venni, a legkevesebb, hogy az könnyen és gyorsan összeüthető legyen. Nos, kérem, mindannyian tévedünk. Ezen a honlapon ugyanis egy különleges péksüteményt, illetve egy tipikus disznótoros finomságot ajánlanak. Szóval, kedves nőtársaim, sütésre fel! Reggel lehetőleg négy óra körül illik talpon lenni, a tésztát bedagasztani (a recept szerint az elkészítési idő ötven perc), majd másfél órát keleszteni. Utána frissen, vidáman, folyton (persze még alvó) párunk boldogságára koncentrálva zsemléket szaggatni, amiket lefóliázva újabb órán át pihentetünk.
Nem kell megijedni, ha túl sok időnk marad, amíg a tészta megkel, a honlap ugyanis ad nekünk munkát bőven arra a röpke két és fél órára is (a dagasztást nem számítva). Ja, hogy azt hitték, hogy a pékmunka után elég lesz vajjal megkenni a zsemlét, s kész? Ugyan már, ezzel még nem „fogtunk pasit”. És az sem elég, ha a hűtőből kihalásszuk a maradék szalámit. Nem, kérem, a recept úgy kezdődik: daráld össze a húst, és kolbásztöltővel töltsd a bélbe. Na most lehet, hogy csak én vagyok elmaradott (vagy túlságosan urbanizált), de bevallom, nekem nincs elfekvő kolbásztöltőm a konyhában, se ipari húsdarálóm, így ez a „pasifogás” rajtam biza kifog. Persze megértem a honlap törekvését: minek vegyem meg készen a friss zsemlét meg a debrecenit a sarki kisboltból, ha hajnalban – lelkesen és pasifogó szerelemtől fűtve – magam is elkészíthetem?
Lefogadom, hogy minden „pasi” értékelné az erőfeszítést, még akkor is, ha utána a buzgó háziasszony egész nap csak aludni volna képes, mert háromkor kelt. Csak azt nem értem, hogy miért nem azzal kezdődik a recept, hogy „végy egy ár földet, vesd be búzával”, vagy, ahogy a cikk alatti hozzászólásokban valaki meg is jegyezte: „fuss ki az udvarra, és vágd le a malacot”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok