Eszünkbe sem jutna tagadni, hogy Romániában az egyik legégetőbb probléma a korrupció. Mint ahogy azt sem, hogy túl gyakran kerüli meg a kormány a parlamentet sürgősségi rendeletekkel.
2015. január 15., 20:292015. január 15., 20:29
És azt sem, hogy fontos a politikai kultúra megváltozása, fiatal, a jelenlegi politikai gárda reflexeitől mentes szakemberek bevonása a közügyek intézésébe.
Vagyis elvileg nincs okunk nem egyetérteni Victoria Nulanddel, az Egyesült Államok külügyminisztériumának helyettes államtitkárával, aki bukaresti látogatása során mindezeket fölvetette.
Mégis furcsa volt azt látni, hogy egy elvileg szuverén európai országban a távoli szövetséges küldötte házi feladatot diktáló szigorú tanárnőként sorolja az országa által elvárt teendőket az ország vezetőinek.
Akiknek eszük ágában sem volt kikérni maguknak a leereszkedő stílust. Ismételjük: nem a Nuland által elmondottak tartalma problémás – a korrupció igenis nemzetbiztonsági kockázat, bár gyanítjuk, hogy elsősorban saját hazája nemzetbiztonságát tartja szem előtt –, ugyanakkor jelen sorok írójának óhatatlanul is az jutott eszébe, hogy ezelőtt két-háromszáz évvel hasonló lehetett egy találkozó menete a havasalföldi vezetőkkel, amikor a Fényes Porta küldötte méltóztatott ellátogatni a vazallus tartományba, és kiosztotta a feladatokat.
Igaz, emlékszünk arra a kiszivárgott beszélgetésre is, amely Nuland és a kijevi amerikai nagykövet között zajlott, és amelyben az esetleges ukrajnai európai uniós közvetítés kapcsán Nuland asszony a lehető legdurvább négybetűs angol szót használta az EU kapcsán, jelezve, mi a véleménye Európáról úgy általában.
Mindazonáltal a Budapest és Washington közötti haragszomrád sem alternatíva – az üdvös megoldás valahol középen lenne. Ahol mindkét fél a diplomáciai játékszabályokat betartva, korrektül, valóban stratégiai szövetségesként viselkedik, nem pedig a szabadságjogokra potenciálisan veszélyes titkosszolgálati megfigyeléseket is kikövetelő nagyhatalom – meghunyászkodásra kényszerülő kisállam viszonyrendszer mentén.
Hogy egy pillanatra se merülhessen fel senkiben: Washington sem sokkal különb a saját érdekeit Európában minden eszközzel érvényesíteni akaró Moszkvánál.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!