Néhány nappal az év vége előtt nem tudni még, hogy nő-e januártól a minimálbér. Mint ismert, a kötelező legkisebb munkabér emelését még a Ponta-kormány ígérte meg, Dacian Cioloş szakértői kabinetje viszont nem feltétlenül tartja jó lépésnek, ezért még számolgatnak, és egyeztetni kívánnak az üzleti szféra képviselőivel is.
2015. december 28., 14:382015. december 28., 14:38
Vacillálásuk érthető, és a közgazdaságtan egyik alapvető dilemmáját tükrözi: kell-e államilag szabályozott minimálbér, ki lehet-e kényszeríteni a fizetésemelést a magánszférából. Sok közgazdász válaszolna egyértelműen nemmel, mint ahogy sokan vannak olyanok is, akik szerint a minimálbér intézménye alapvetően rossz, munkanélküliséghez, illetve a szürke- vagy feketegazdaság térnyeréséhez vezet.
Érvelésüket pedig a mindennapok igazolják, ki ne ismerne olyan munkavállalót, akinek a minimálbér emelése nyomán nyolc óráról négy vagy hat órára csökkentették papíron a munkaidejét, hogy ne kelljen emelni a fizetését, mint ahogy az sem ritka, hogy a munkáltató csak elbocsátások árán tudja kifizetni a megemelt fizetéseket.
Éppen ezért van szükség arra, hogy alapos mérlegelés előzze meg a hasonló lépéseket, hiszen többet lehet ártani, mint amennyit használnak, ha a gazdaság még nem áll készen a nagyobb minimálbérre. És természetesen ebbe az üzleti szférának is kell legyen beleszólása. Az alkalmazottak felől vizsgálva viszont nem kérdéses, hogy van-e szükség minimálbér-emelésre, hiszen továbbra is nálunk az egyik legrosszabbak a fizetések európai uniós szinten, miközben a piaci árak nagyvonalakban megegyeznek a nyugatiakkal.
1,3 millió romániai vár most béremelésre. Többségük azokban a munkakörökben dolgozik, amelyek azért léteznek, mert nálunk alacsonyak a fizetések – gondoljunk csak az úgynevezett nadrággyárakra vagy más lohn-rendszerű üzemekre. Ha túl sokkal nő a bér, szedik a sátorfájukat, s odébbállnak.
Éppen ezért kellene a mindenkori kormányoknak, önkormányzatoknak hosszú távú stratégiával gondoskodniuk arról, hogy olyan befektetők válasszák Romániát, akik nem az alacsony béreket, hanem a szakképzett munkaerőt keresik. Hogy ne múljon a minimálbér emelésén, hogy lesz-e pénz holnap kenyérre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!