2012. július 05., 10:512012. július 05., 10:51
A hatalmat alig két hónapja átvett és a belpolitikát a maga képére való átalakításába ugyanvalóst belelendült alakulat a jelek szerint nem elégszik meg azzal, hogy miután megbuktatta az Ungureanu-kabinetet és Traian Băsescu államelnök felkérésére (!) kormányt alakított, majd a júniusi helyhatósági választásokon mindent megnyert, amit megnyerhetett, most az állami intézményekben folytatja a nagytakarítást. Alaphelyzetben valóban furcsa lehet, hogy a parlament két házelnökét ne a többséget alkotó párt vagy pártszövetség adja – bár mind a szenátus, mind a képviselőház esetében az elnököt az eredeti, a 2008-as parlamenti választások nyomán kialakult tényállás, vagyis a győztes párt adta, csakhogy időközben a többség húzott el jobbra-balra –, így a mostani szociálliberális törekvés még meg is magyarázható. De hogy a tisztogatás a közszolgálati sugárzott sajtó elnöki, a népbiztosi, az alkotmánybírósági s az államelnöki tisztségek viselőit is célba vegye, s hogy a kormányfő plágiumbotrányát, ezzel együtt morális alkalmatlanságát, tehát az esetleges lemond(at)ását azzal intézzék el, hogy inkább a doktori dolgozatok hitelességét elbíráló testületet semmisítik meg, nos ez a fajta gyorsított és kiterjesztett hadjárat idézi fel az imént emlegetett és letűntnek hitt időket. Amelyeknek a lényege az volt, hogy az éppen hatalomra jutott – akkori, kommunista – párt az állami intézmények mindenikére kiterjessze, s értelemszerűen hosszú időre bebiztosítsa a hatalmát. Vagyis diktáljon. Lehetetlen észre nem venni bő hat évtized távlatából a hasonlóságot. Már csak azért is, mert semmi jele annak, hogy bármi vagy bárki is csillapítaná a hatalomra éhes Szociálliberális Unió étvágyát, vagy hogy bármi-bárki képes volna ellenállni ennek az elszabadultnak tűnő politikai erőgépnek. Ilyen körülmények között márpedig a jogállamiság alapfeltételei sérülhetnek, csak az a kérdés, hogy az európai testületek ugyanúgy intézik-e el az egészet, mint a nemzeti kisebbségi jogokat durván sértő másik tagállam, Szlovákia esetében teszik évek óta.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.