2010. április 20., 09:382010. április 20., 09:38
De mégis örültem, mert azt hittem, ily módon megtalálják helyüket az örökös zsörtölődők, békétlenkedők, meg egyébként is, miért ne lehetne az erdélyi magyarságnak is legalább két pártja, ha többségi román nemzetnek annyi lehet, hogy nem is győzik számon tartani. Szóval örültem, egészen addig, míg a tavalyi kongresszuson tragikomédiába nem fulladt az alternatíva tisztújítása. „Bűzlik itt valami” – morfondíroztam magamban, aztán erős dezsavű érzés kerített hatalmába az idei „kongresszus-újrajátszáson”, amely megtévesztésig hasonlított a hajdani átkosbeli pártkongresszusokhoz, amikor négyévente kötelező módon újraválasztották a Kárpátok Géniuszát...
Azt hiszem, azt is már többször említettem, hogy szeretem tiszteletben tartani a dolgok természetes rendjét, sőt azt is szeretem, ha mások is tiszteletben tartják azt. Például mindig is zavart még az átkosban, hogy a székely himnuszt csak azután kezdte énekelni az ünneplő – vagy éppen bulizó társaság – miután már annyira felöntött a garatra, hogy legkevésbé sem érdekelt senkit, van vagy nincs köztünk szolgálatos besúgó. De most is, amikor már szabadon énekelhetjük/hallgathatjuk bárhol és bármikor mind a magyar, mind a székely himnuszt, zavar, ha közben valaki mocorog, vakarózik, nem viselkedik tiszteletteljesen.
És nemcsak a himnuszok elhangzásakor, hanem ha a Szózat megzenésített változata hangzik el, akkor is, mert többedmagammal hiszem és vallom, hogy Vörösmarty az ódájában olyan örök érvényű, mindenkori magyarságot érintő tételeket fogalmazott meg, amelynek kijár a tisztelet még akkor is, ha dallamkíséretben hangzik el. Ezért lepett meg fölöttébb, hogy ama bizonyos „kongresszus-újrajátszáson”, miközben a párttagok szavaztak az egyetlen jelöltre és a szavazatszámláló bizottság összesítette a leadott szavazatokat, amolyan háttérzenének éppen a Szózat megzenésített változatának dallamát lehetett hallani. Megvallom azt is, nem én ismertem rá, hanem az egyik kolléganőm hívta fel rá a figyelmet méltatlankodván: „ez mégiscsak a Szózat”. Mire nekem nem volt mit mondanom, csak nagyanyám kedvenc mondását idézhettem: Szépen nézünk ki az üveges ablakon...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok