2011. június 15., 08:492011. június 15., 08:49
Az autópályán messze előreláthatott, egyenletes tempóval haladt, és az érkezés időpontját is kiszámíthatta. A romániai országúton aszfaltkráterek, rejtélyes módon eltűnő sávok, részegen szédelgő gyalogosok, lassan haladó szénásszekerek borították fel a terveit. Soha nem tudhatta, mi vár rá a következő pillanatban. Az érkezés időpontja kiszámíthatatlanná vált, haladása lassú és fáradságos volt.
Az élményt a román politikai aktualitások hívták elő az emlékezetemből. Azok a váratlan események, amelyek úgy jelennek meg a politika országútján, mint kanyar után a tehéncsorda. Amelyek alaposan megfékezik a haladást, sőt az elakadás, a defekt veszélyével is fenyegetnek. A megyék átszabásának a tervezete a legújabb ilyen akadály. És nem is az a kérdés, hogy van-e szükség erre, hogy hol kellene meghúzni egyik vagy másik régió határát. Az a baj, hogy orvul jelenik meg a közéletben a téma. Valaki bedob egy ötletet, és ha a vezető kormánypárton múlik, két hónapon belül új közigazgatási rend szerint működik az ország. Nincs program, nincs szakértői előkészítés, nincs érlelési folyamat, vita, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy gyökeresen megváltoztak a szabályok. És hány hasonló „reform” borzolta az elmúlt húsz évben a kedélyeket. Szinte nincs olyan fiatal, akinek a tanulmányai idején ne változtak volna meg többször is drasztikusan a tanítási, vizsgázási feltételek. Se szeri, se száma azoknak a törvényeknek, amelyek valaki hirtelen jött ötlete alapján átalakították az egészségügyet, a választási rendszert, az adózást. A kormányok úgy tekintik, nem a kormányprogram megvalósítására nyernek felhatalmazást, hanem arra, hogy négy évig uralkodjanak, és a közben támadt ötleteiket próbálják ráerőltetni a társadalomra. Semmi sem látható előre. Olyan a kormányzás, amilyen a román utakon való közlekedés. Lassú, és tele meglepetésekkel.
Az autópályák hiányát azok érzik, akik sokat utaznak. A politika útjainak az előreláthatatlansága azonban mindenki életét megkeseríti, és az ország haladását lelassító durrdefekteket is magyarázza.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!