2010. február 23., 09:522010. február 23., 09:52
A legtöbben a semmiből élnek, és elég jól eltengődnek belőle, mások meg a nincstelenek zsírján híznak, és a bőrt is lehúzzák róluk. A pletyka, mint minden faluban, itt is fojtogató posványként lehetetleníti el annak a néhány, tenni akaró, ostobán optimista lakosnak a mindennapjait, aki a puszta felett még látja a fejlődő társadalom délibábképét.
Hát történt nem is olyan rég ebben az isten háta mögött fekvő faluban, hogy beköszöntött a tél. Annyira meglepődött erre a település vezetősége, hogy megdermedt, és cselekvésképtelenné vált. Helyettük a hó és a fagy hozta rendbe a falu problémáit: a lágy, fehér takaró hanyagságuk összes látható következményét eltüntette. Megszűntek a gödrös utak, nem látszottak a betömődött vízelvezetők, sőt még a sok éve görbén álló falutábla is kiegyenesedett.
A polgármester ezért úgy döntött, nem is hív egyetlen hóekét sem a faluhatáron belülre, egy pár hétig legalább rend lesz az általa menedzselt településen. Nem is volt gond, hiszen az autósok a lehető leglassabban közlekedtek, és így még a gyerekek is nyugodtan szánkózhattak az úttesten. Az alpolgármester pedig több szabadidőhöz jutott, hiszen, mint mondta, a déli kétórás ebédszünet után már nem megy vissza a hivatalba, mert nagyon csúszik az út. Félti a testi épségét, amely nem sérülhet meg, hiszen azzal komoly veszteség érné a mélyen tisztelt faluközösséget.
Azt kell mondanom, igaza van. Manapság a lakosság semmin sem háborodik fel, sohasem kéri számon a vezetést, hogyan gazdálkodik a közvagyonnal, egyszer sem merül fel benne a falugyűlés gondolata. Miért is csúszkáljanak el a hivatalig a vezetők, folyamatosan rettegve a felbukástól, mikor azok, akiket képviselnek, rezzenéstelen arccal tűrik minden kicsinyes kifogásukat. Csúszós kérdés, amelyet a hóolvadás és a tavaszi záporok még aktuálisabbá tesznek, ilyenkor majd előjön az összes hó alatt lapuló probléma. Kíváncsian várom az újabb kifogásokat!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.