2010. július 06., 09:182010. július 06., 09:18
Miután kellőképpen és eleget szapultuk a kormányt és a politikusokat, rátértünk a kisemberekre. „Velünk is baj van...” – állapította meg sokat sejtetően a régi osztálytárs, aztán elmesélte, hogy éppen olyan osztálya van, amelyben a szülők többsége nyugdíjas vagy betegnyugdíjas, mindössze öt olyan diákja van, akinek a szülei valahol alkalmazottként dolgoznak. Aztán egy napra rá találkoztam egy másik velem egykorú régi ismerőssel, aki kissé „affektálva” beszélt, mint azok a székelyek, akik néhány hónapot Magyarországon dolgoznak és ennek hatására „kitörik a nyelvük”. Elmesélte, hogy biza Budapesten „mámisintér”, azaz felvigyáz egy idős nénire, akinek a hozzátartozói jól fizetnek a szolgálatért. „Három hónapot vigyázok a nénire, aztán három hónapot itthon vagyok, majd megyek vissza újabb három hónapra, közben itthon a kártyán gyűl a betegnyugdíj is” – újságolta arra biztatva engem is, hogy éljek a jó kereseti lehetőséggel. „Te olyan körökben mozogsz, hogy egykettőre el tudod intézni a betegnyugdíjt” – fűzte hozzá cinkosan kacsintva. Estefelé, már otthon, mosogatás közben éppen azon morfondíroztam, jó volna megfontolni az ajánlatot ebben a válságos időszakban, amikor érdekes hír ütötte meg a fülem. Azon nyomban elfoglaltam „stratégiai megfigyelőállásomat”, amúgy az éppen sikált lábossal a kezemben a nagyszobám ajtajában a tévét figyelve, s ezt tudtam meg. Valamelyik Craiova melletti faluban – ahol igencsak magas létszámban fordultak elő súlyos látási zavarokkal betegnyugdíjra szorult emberek – ellenőrzést helyezett kilátásba az illetékes hatóság és döbbenetes módon csak az orvosi vizsgálat hírére a több mint száz félig, vagy egészen vak betegnyugdíjas fele visszanyerte a látását. „A piculáját neki!” – mondtam a macskámnak, mert épp ketten követtük a híradást – „Csoda történt!” Csoda bizony, mert hasonlóról csak a Biblia tesz említést, de Krisztus urunk is mindössze két embernek adta vissza a látását, nem ötvennek!
S ezek után csak merje nekem valaki azt állítani, hogy a 21. században nincsenek csodák!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok