2013. március 07., 09:202013. március 07., 09:20
Hogy fognak beilleszkedni, egyáltalán mihez kezdenek majd nálunk? Belegondolni is rossz, hogy annyi ember egyszerűen elkezdene dolgozni, minden nap, reggeltől délutánig és csak a hétvégén lazítanának olykor. De amilyen megátalkodottak, képesek volnának még akkor is a munkahelyen ügyködni olyan mondvacsinált ürüggyel, hogy egy fontos teendőt nem sikerült időben befejezniük. Nem az ördög falra festése ez kérem, vannak pontos értesüléseim, igaz, hogy jó néhány évtizedesek, de az idő sokszor semmit nem jelent.
Érkezett egyszer a bukaresti ajtónagyüzembe két szakemberrel felszerelve egy német nyomdagép. Véletlenül pénteken jöttek, a bennszülöttek nagy örömére. Akik azt hitték, hogy aznap már nem is kell semmit dolgozni, lehet egy kicsit ünnepelni a kapitalizmus szalasztotta szakikkal. De azok nekiláttak a gép beállításának. És hajthatatlanok voltak, hiába mondogatták nekik, hogy ráér hétfőn is. Ők nem és nem, sőt még korábban sem voltak hajlandók elmenni, csak este 6-kor, ameddig tartott a munkaidejük.
Beszéltek is róluk hetekig, mint valami csodabogarakról. De hallani lehetett más városok gyáraiból is új technológiákkal érkező, nyugati(bb) munkásokról, akik a reggeli kávézás, újságolvasás, focieredmények megvitatása közben elnézést kértek ideiglenes „munka”-társaiktól, hogy nem tudnak részt venni a sztrájkjukban, de ők más szakszervezethez tartoznak. Talán soha nem jutnak eszembe ezek a fura emlékek, ha az államelnök nem mond újfent egy gyémántfoglalatra méltó aranyköpést, miszerint honfitársaink magától értetődően az újlatin államok felé veszik/vették útjukat, hisz a rokonság révén könnyebb a gyors beilleszkedés, mint az angolszász területeken.
Milyen jó, hogy emlékeztetett és göndör kacajával még meg is erősített hitemben, hogy a Milánó melletti putrisor felszámolását, a franciaországi kizsuppolást, a spanyol elégedetlenséget csak álmodtam. A valóság egészen más: most már nyugodtan alhatom, nem fognak ellepni bennünket a munkát tiltó, gyakori ünnepekre fittyet hányó, folyton dolgozni akaró, a laza bohémságtól idegen szellemiségű, buzgó kis güzük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok