Hajszálon múlt, hogy Csehország nem került föl a világ békéjét veszélyeztető latorállamok térképére.
2013. április 26., 09:352013. április 26., 09:35
A közösségi portálokon amerikaiak ezrei tettek közzé a cseheket, illetve – a történelem terén még az átlagos amerikai szintnél is jelentősebb kihívásokkal küszködő posztolók esetében – a csehszlovákokat pocskondiázó bejegyzéseket. A posztolók közül még a visszafogottabbak között is akadt, aki úgy vélte, a cseheket/csehszlovákokat nukleáris csapással kellene eltörölni a Föld színéről.
Ha valaki esetleg azon gondolkodna, mit is követett el egy tízmilliós, közép-európai kis ország, hogy így felbőszítette a világ egyetlen szuperhatalmának polgárait, akkor elárulhatjuk: semmit. Ez azonban pont elegendő volt ahhoz, hogy a felbőszült amerikaiak terroristafészekként azonosítsák. Ami meglehetősen abszurd egy olyan nemzet esetében, amely legjobb esetben is csak önmagára lehet veszélyes a mértéktelen (de kulturált) sörfogyasztás miatt. (Mint ismeretes, a cseheknél a sörfőzés és -fogyasztás ugyanúgy a nemzeti identitás szerves része, mint nálunk az eltérő politikai nézeteket valló nemzettársak zsigeri gyűlölete.)
Az amerikaiak egy része azért orrolt meg a csehekre, mert egyszerűen összekeverte őket a múlt heti bostoni robbantásokat elkövető csecsenekkel. Angolul a csecsen az chechen, a cseh meg czech, ami ugye olyan árnyalatnyi, alig észrevehető különbség, hogy nyolc–tízezer kilométeres távolságból már elhanyagolható. Ezért aztán számolatlanul záporoztak az átkok szegény csehekre, olyan mértékben, hogy már a washingtoni cseh nagykövetnek is nyilatkozatot kellett kiadnia, amiben megkísérelt rendet vágni abban a kusza dzsungelben, amit a cs betűs nemzetek jelentenek az egyszeri amerikai polgár számára. Mondjuk, ebből az egy szempontból jobb, hogy Obama az amerikai elnök, és már rég nem az ifjabb Bush, ő ugyanis lehet, hogy már le is rohanta volna Csehországot, hogy aztán a SEAL különleges műveleti egységei sörözőről sörözőre járva hajkurásszák a tálibokat.
Minden esetre ezek után remélem, hogy a főállásban banánköztársaságként üzemelő Honduras semmivel sem sérti meg az amerikai érdekeket, mert amilyen hasonló angolul a Honduras és a Hungary kiejtése, mi magyarok is bármikor a bolygónk rendőrének szerepét ellátó nagyhatalom a világ dolgait illetően kiválóan informált polgárainak célpontjává válhatunk, bárhol élünk is.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!