2012. február 22., 10:312012. február 22., 10:31
Az eredményt ismerjük: a verseny nem vált az erdélyi magyarság kárára, Tőkés is, a szövetség két képviselője is bejutott az európai törvényhozásba, két évvel később pedig mindhárman újráztak, immár közös listán. Azóta nagyot változott a világ, új párt jött létre a magyar palettán, így a nagy kérdés 2012-ben az, mire mehet Tőkés védnöksége alatt az EMNP, illetve az RMDSZ, ha külön indulnak az őszi parlamenti választáson. Persze addig még hátravan a júniusi helyhatósági megmérettetés, amely az első igazi politikai erőpróba lesz a néppárt számára.
Az máris látható, hogy az EMNP hangsúlyosan szembehelyezkedik az RMDSZ-szel, ami érthető annak tudatában, hogy a szövetség – minden jó és rossz velejárójával együtt – 22 éve megkerülhetetlen tényező a romániai politikában. Nyilvánvaló az is, hogy a néppárt megalakulásával az MPP-re a lassú, de biztos felmorzsolódás vár, aminek adott esetben Szász Jenő esetleges „kapitulációja” szabhat gátat. Nem véletlen, hogy Tőkés ezekben a napokban polgári párti vezetőkkel, önkormányzati képviselőkkel egyeztet a választási szövetség kialakításáról, és a tárgyalásokból az MPP-elnök egyelőre kimaradt. Ennél nagyobb feladat azonban az EMNP számára megszólítani a politikából kiábrándultak félmilliós „tömegét”, ám ha ez csak részben sikerül az alakulatnak a következő négy hónap során, megvetheti a lábát az önkormányzatokban, ami megfelelő legitimitást nyújthat számára a majdani, az RMDSZ-szel folytatandó koalíciós tárgyalásokhoz.
Egyértelmű ugyanis, hogy a bukaresti hatalomba „bebetonozott” RMDSZ a politikai pluralizmus megteremtése, az együttműködés látszata kedvéért nem fog párbeszédbe bocsátkozni kihívójával. Erre csakis akkor lesz hajlandó, ha – akárcsak 2009-ben az EP esetében – veszélyben érzi pozícióját, bukaresti parlamenti jelenlétét. A magyar–magyar nyilatkozatháború tükrében azonban a párbeszédnek még nem jött el az ideje, a harci kürtök riadóját csak június után válthatja fel az összefogás hívó szava.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok