Csalók kíméljenek! Hogyan lehet visszaszerezni a kézműves termékek becsületét?

amelyekben az alapvető összetevőkön kívül – liszt, só, kovász (élesztő) és víz – nem volt szükség az ipari kenyérgyártás adalékanyagaira. Közben fellendült a házi befőttkészítés és savanyúságeltevés is, az emberek visszataláltak a hagyományos ízekhez.

Az életünkbe beköszönő hirtelen változás döbbentett rá arra, hogy ha a rövid időre is, de vissza lehet térni a régi rendhez. Nyilván nem a koronavírus-járvány időszaka jelentette a normalitást, hanem az, ahogyan erre reagáltak az emberek otthonaikban, előnyben részesítve az egészségesebb házi termékeket.

Úgy tűnik, hogy mindez csupán rövid intermezzo volt az életünkben, és a társadalom hamar visszakanyarodott oda, ahol 2020 előtt volt. Ismét tömve vannak a nagyáruházak, és a kistermelői közösségek napi megélhetésükért kínlódnak, miközben egyre többen adják fel az esélytelennek tűnő küzdelmet. Ha csak méhészismerőseimet nézem, tíz gazda közül három-négy a közelmúltban feladta ezt a tevékenységet. Viszont ha visszakanyarodok az időben, és jegyzetfüzeteim alapján azokra a zöldségtermesztőkre próbálok ráakadni, akikkel a kilencvenes években az aranyosszéki vagy a Nyárádmente Murokországként becézett falvaiban ismerkedtem össze, és követtem munkájukat, hűlt helyüket találom.

A kézművesvásárok tanúsága szerint talán mégsem ennyire lehangoló a helyzet, sok egyéni vállalkozó hisz saját erejében és minőségi termékeiben. Tisztában vannak vele, hogy nem a nagyipar versenytársai, hiszen az általuk előállított termékek eleve más megítélés alá esnek. Ugyanakkor rossz hír, hogy a vásárlók egy része az általánosítás csapdájába esik, amikor a kézművességet álcaként kihasználó csalók rossz minőségű áruját veszik meg, és innentől fogva a kézműves termékeket szidják. Holott itt is igaz, hogy ha rossz tapasztalatunk van egy pedagógussal, orvossal vagy vízszerelővel kapcsolatban, az nem azt jelenti, hogy az adott szakmabeliek mind gazemberek. Az általánosítás árt a legtöbbet a kézművességnek, ami ellen éppen a kézművesek közössége tehet a legtöbbet.

A „termelői kasztokba” bekerült kézművesek hírnevükre és termékeik minőségére egyaránt vigyáznak, így nem fog előfordulni, hogy egy területi védjeggyel ellátott méztermékben például kínai műmézet fogunk kóstolni.

Az egykori céhek mintájára kialakított termelői közösségek összefogásán múlik, miként lehet megmenteni a minőségi kézműves termékeket, és hogyan sikerül jövőt biztosítani számukra. A védjeggyel ellátott árura a jövőben is biztosan lesz igény, ami eladónak és vásárlónak egyaránt biztonságot jelent.