JEGYZET – Sajnálom a bedőlt frankhiteleseket, de a hiszékenység ódiuma alól mégsem tudom felmenteni őket.
2015. január 27., 20:202015. január 27., 20:20
Legföljebb mentegetem, hisz a már annyiszor emlegetett emberi gyarlóságok kinél így, kinél úgy vagy amúgy jelentkeznek. De hogy mindannyiunk lelki tartozékai, az biztos.
Nem kell erőlködnöm, hogy felidézzem a válság előtti évek iskolai szüneteinek a hangulatát: ülünk a dohányzóban, és végig arról folyik a szó, hogy ki mit újított fel az otthonában és milyen kölcsönökből. Bocsánatos bűnük, hogy elsősorban a fiatal tanerők dicsekedtek egymásnak családjuk szerzeményeivel, nemegyszer hozzátéve, hogy a hűtőszekrény még nem is volt olyan ramaty, de ha a mélyhűtőt kicserélték, akkor egyúttal… Röpködtek a márkanevek, az arcokon fénylett a megelégedettség: lám, a kevéske pénzből mi mindenre futotta mégis.
Ha közgazdász volnék, talán meg tudnám magyarázni ezt a hirtelen és váratlan árfolyamugrást, de így csak ámuldozom és gyanakszom. Na meg örvendezek is, hisz a bumm idején sem voltam már olyan zöldfülű, hogy kibújjak a bőrömből holmi újabbnál újabb kütyük miatt. Milyen igaz az a népi bölcsesség, hogy az idősebb ember legszebb öröme a bölcsessége. Bár az is igaz, hogy nemcsak a könnnyelműen költekező fiatalság, hanem a nagyon agresszív, zsigereinkbe mászó reklámok is hibásak.
Aki pedig erre azt gondolja, hogy utólag könnyű okoskodni, az szippantsa vissza a legyintését, engem ugyanis épp a nagy bedőléshullám után, a napokban nyomuló reklám késztetett morgolódásra. Egyebet sem hallani, csak hogy kit hogyan vert át a bank, erre mi jön felém az egyik internetes hirdetésben?! Derűs, szelíd „biztatás”, hogy ne ijedjek meg az ünnepek után üresen ásítozó pénztárcámtól, csak egy telefon, és máris hozzák a kért összeget.
Merthogy ez csak most, csak nekem szól, egyszeri, megismételhetetlen lehetőség. Nézem, hátha valami régről maradt hirdetés került fel újra a lapra, de nem. És hirtelen nagyon dühös leszek: legszívesebben jól lehordanám az illetőket. Na de kötelezni nem lehet őket, javítsák ki a szövegüket arra, hogy mindenki húzzon egyet a nadrágszíján, és néhány napig próbálja meg nem szórni a nem létező pénzét. Én sem duzzasztom hiába a telefonszámlát, hisz ha csak most, csak nekem, akkor szó nélkül megtartom magamnak ezt az „értékes” infót.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!