JEGYZET – Azért a fene gondolta volna, hogy ilyen félelmetes fegyver van a kezünkben, amelynek nyilvános használatától annyira tartanak a román hatalom egyes képviselői, hogy több ezer lejes bírságot rónak ki érte.
2014. december 20., 20:292014. december 20., 20:29
Nehéz elhinni, hogy ennyire rettegnek tőle, holott nem nagy tűzerejű lőfegyverről, sőt még csak nem is szálfegyverről van szó. Még csak kézzel sem fogható. Egy egyszerű nemzeti himnusz az egész. A Kovászna megyei prefektus viszont azonnal és csípőből tüzelt, amikor az egyik párt június 4-ei, nemzetiösszetartozás-napi megemlékezésén a nyílt utcán elénekelték, és ötezer lejes bírságot rótt ki.
Pedig hát a Himnusz eddigi pályafutása során nem tűnt túlságosan agresszív fegyvernek. Legalábbis jelen sorok szerzőjének nincs tudomása arról, hogy eléneklése nyomán magától keletebbre költözött volna a magyar–román határ, esetleg leesett volna a román zászló valamely erdélyi vagy partiumi nagyváros hétköznapokon is agyonlobogózott oszlopairól.
A román állam képviselője mégis retteg tőle. Persze lehet, attól tart, hogy ha sok magyar ember gyűl össze egy helyen, abból baj lehet. Így már érthetőbb a lépése, ezért további intézkedések is szükségesek lehetnek annak érdekében, hogy főnökei is elégedettek legyenek, és a magyarok se érezzék annyira jól magukat a saját szülőföldjükön.
Például még a templomokban is be lehetne tiltani a Himnusz éneklését, hiába egyike a zsoltároknak. Elvégre, ha az utcán lehetne énekelni, az istenházában meg nem, az diszkriminációként is értelmezhető lenne. Emellett meg lehetne fontolni a magyar iskolák összevonását a román tanintézményekkel, elvégre micsoda dolog már, hogy egy európai országban mindenki csak úgy össze-vissza a saját anyanyelvén tanul.
A magánkézben lévő iskolákat természetesen államosítani kell. Az anyanyelv hivatalos használatát is tűzzel-vassal üldözni kell, még a boltok kirakatai fölül is el kell távolítani a magyar feliratokat. A magyarok beszéljenek csak otthon, a konyhában magyarul. De ha lehet, inkább ott se.
Persze most valaki fölvetheti, hogy huszonöt évvel ezelőtt mintha már lett volna ilyen, de az ilyen demagógiára oda sem kell figyelni. Hiszen egyrészt ezzel a módszerrel az érintett politikusok és állami szervek irányítói a kompromisszumok nélküli hazafiság pózában tetszeleghetnek, másrészt pedig a polgárokat is lefoglalják. Nehogy esetleg azzal kezdjenek foglalkozni, hogy a kormány például a gazdasági és szociális ügyekben hogyan irányítja az ország sorsát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!