JEGYZET – Azért a fene gondolta volna, hogy ilyen félelmetes fegyver van a kezünkben, amelynek nyilvános használatától annyira tartanak a román hatalom egyes képviselői, hogy több ezer lejes bírságot rónak ki érte.
2014. december 20., 20:292014. december 20., 20:29
Nehéz elhinni, hogy ennyire rettegnek tőle, holott nem nagy tűzerejű lőfegyverről, sőt még csak nem is szálfegyverről van szó. Még csak kézzel sem fogható. Egy egyszerű nemzeti himnusz az egész. A Kovászna megyei prefektus viszont azonnal és csípőből tüzelt, amikor az egyik párt június 4-ei, nemzetiösszetartozás-napi megemlékezésén a nyílt utcán elénekelték, és ötezer lejes bírságot rótt ki.
Pedig hát a Himnusz eddigi pályafutása során nem tűnt túlságosan agresszív fegyvernek. Legalábbis jelen sorok szerzőjének nincs tudomása arról, hogy eléneklése nyomán magától keletebbre költözött volna a magyar–román határ, esetleg leesett volna a román zászló valamely erdélyi vagy partiumi nagyváros hétköznapokon is agyonlobogózott oszlopairól.
A román állam képviselője mégis retteg tőle. Persze lehet, attól tart, hogy ha sok magyar ember gyűl össze egy helyen, abból baj lehet. Így már érthetőbb a lépése, ezért további intézkedések is szükségesek lehetnek annak érdekében, hogy főnökei is elégedettek legyenek, és a magyarok se érezzék annyira jól magukat a saját szülőföldjükön.
Például még a templomokban is be lehetne tiltani a Himnusz éneklését, hiába egyike a zsoltároknak. Elvégre, ha az utcán lehetne énekelni, az istenházában meg nem, az diszkriminációként is értelmezhető lenne. Emellett meg lehetne fontolni a magyar iskolák összevonását a román tanintézményekkel, elvégre micsoda dolog már, hogy egy európai országban mindenki csak úgy össze-vissza a saját anyanyelvén tanul.
A magánkézben lévő iskolákat természetesen államosítani kell. Az anyanyelv hivatalos használatát is tűzzel-vassal üldözni kell, még a boltok kirakatai fölül is el kell távolítani a magyar feliratokat. A magyarok beszéljenek csak otthon, a konyhában magyarul. De ha lehet, inkább ott se.
Persze most valaki fölvetheti, hogy huszonöt évvel ezelőtt mintha már lett volna ilyen, de az ilyen demagógiára oda sem kell figyelni. Hiszen egyrészt ezzel a módszerrel az érintett politikusok és állami szervek irányítói a kompromisszumok nélküli hazafiság pózában tetszeleghetnek, másrészt pedig a polgárokat is lefoglalják. Nehogy esetleg azzal kezdjenek foglalkozni, hogy a kormány például a gazdasági és szociális ügyekben hogyan irányítja az ország sorsát.
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
szóljon hozzá!