A felzárkóztatási programoktól a falakkal körülvett gettók kialakításáig sok megoldást kipróbáltak már a romániai cigányok társadalmi „beillesztése” érdekében.
2013. szeptember 19., 17:472013. szeptember 19., 17:47
A kezdeményezések hatékonysága azonban erõsen vitatott, a közvélemény továbbra sem a többség kultúráját, értékrendjét átvevõ tömegekkel, sokkal inkább kolduló, szociális segélyen élõ, vagy maffiatípusú bûnszövetkezetekbe tömörülõ romákkal azonosítja ezt a népcsoportot. A tuti megoldás keresésében azonban a próbálkozások nem lankadnak. Az ügyet legalább két szempont tartja lendületben: a romákkal való együttélés legtöbbször nehezen elviselhetõ tünetegyüttese, illetve a problémamegoldás céljaira elkülönített európai pénzek felhasználási kereteinek megteremtése.
A sorrend tetszõleges, illetve ha rápillantunk a különbözõ romaproblémákra szánt juttatásokra, rájövünk: dehogyis tetszõleges. Csupán szemléltetési célzattal: a Hargita megyei Kászonfeltízben és Kászonújfaluban tetten érhetõ cigánybûnözés megelõzésére 2008–2009-ben 950 ezer lejt utaltak ki. Európai dimenzióban aprópénz, viszont senki sem tudja, mire volt elég. Esetleg kevés. És ez az igazi probléma.
A Kolozs megyei Mérán tegnap útjára indított svájci–romániai program cigány kicsik és nagyok számára igyekszik kipróbálhatóvá tenni a mi oktatási-higiéniai-együttélési normarendszerünket. A kezdeményezés nem példa nélküli, kisebb-nagyobb léptékû kísérlet máshol is zajlott, s adott okot bizakodásra egészen addig, míg az oktatási órák után a gyerekek haza nem tértek az egészen más prioritásokat, hierarchikus rendszert és befogadó közeget feltételezõ otthoni fészekbe. A még korábbi „domesztikálási” próbálkozások, a cigánytelepek felszámolása, lakóik tömházba kényszerítése többnyire a lakások szétverésével, totális fiaskóval végzõdtek.
Érdekes, bár sokkal inkább kirekesztõ, mintsem integráló kísérletnek ígérkezik a sepsiszentgyörgyi, ahol egyfajta idegenforgalmi attrakcióként adnák el hús-vér cigányemberek mindennapjait. Az ötlettár kimeríthetetlen, a kút feneketlen. Miközben megpróbálunk együtt élni a romákkal – magunkra hagyatottan, gúzsba kötött karhatalommal és etnobizniszben utazó ügyeskedõkkel. A cigánysor végén egyetlen fény sem pislákol.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!