2010. június 18., 10:172010. június 18., 10:17
Mármint olyan körülmények között, hogy az ország két évtizede úgy döntött, nem kér tovább abból rendszerből, amely a nemzetet egy beteg ideológia nevében mesterségesen osztályokra osztja, majd ezen osztályok közül azokat, amelyek nem tetszenek neki, kiirtja, vagyonukat pedig a „társadalmi igazságosság” jegyében egyszerűen ellopja, a javak egy részét elherdálja, a többi részébe pedig beleülnek a vezetők, akik számára az ideológia előrébb való, mint a józan ész, ezért sikeresen romba döntik az országot. A gond csak az, a rendszerváltás után a rendszer irányítóinak idősebb generációja visszavonult ugyan, de gondtalanul élvezhette nyugdíját és a lopott vagyont, fiatalabb generációja pedig nyugodtan politizálhatott tovább a kommunizmusnál valamiért szalonképesebbnek tekintett szociáldemokrácia lelkes hirdetőjeként. Mindez arról jutott eszembe, hogy kiderült: Biszku Béla, Kádár János egykori belügyminisztere, aki személyesen felelős az 1956 utáni kivégzésekért, ma is gondtalanul él rózsadombi villájában, és még ő hivatkozik személyiségi jogaira, amikor valakik dokumentumfilmben akarják a világ elé tárni az általa elkövetett bűnöket. A legszebb az, hogy a volt kommunista tábor mindegyik országának megvannak a maga biszkui, akik büntetlenül élvezhetik dicstelen pályafutásuk gyümölcseit, mivel a rendszerváltást követően az új hatalom nem úgy járt el velük szemben, ahogy 1945 után ők jártak el az előző, legitim rendszer képviselőivel, akiket vagy kiirtottak, vagy elüldöztek. Most persze nem azt szeretném, hogy ugyanúgy bánjanak velük, mint azon idős emberekkel, akiket a kíméletlen bosszúvágy jegyében még hatvanöt év után is levadásznak. Elég, ha mindegyiket felkutatják, és – például dokumentumfilmekben – a nyilvánosság elé tárják, amit elkövetett. Hogy végre mindenkiben tudatosuljon: a kettős mérce gyakorlatát el kell felejteni. A kommunizmust nem lehet semmivel sem elfogadhatóbb rendszernek tekinteni a nácizmusnál csak azért, mert egyes mai „mértékadó körök” fiatal korában, ’68-ban trendi volt marxistának vagy maoistának lenni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok