Úgy tűnik, se kiköpni, se lenyelni nem tudja az autonómia érdekében több tízezer embert megmozgató székely menetet a bukaresti kormány.
2013. november 03., 18:392013. november 03., 18:39
Hivatalos reakció ugyanis mindeddig nem érkezet, azon kívül, hogy Victor Ponta miniszterelnök fél szájjal kijelentette: „alkotmányos módon” reagálnak majd. Crin Antonescu liberális pártelnök reagált ugyan, mondván: elfogadhatatlan bármiféle enklávé az ország közepén, de ez inkább magánvélemény azon politikus részéről, aki már megkezdte a jövő évi államfőválasztások előtti kampányát.
A kormány tanácstalanságát jelezheti a Bogdan Diaconu PSD-s képviselő feljelentése körüli hercehurca. A magyarellenes megnyilvánulásokon kívül semmilyen más teljesítményt felmutatni nem tudó Diaconu kedden még melldöngetve jelentette be, hogy alkotmányellenes tevékenység miatt feljelentette a székely menet szervezőit, hogy aztán egy nap múlva már nevetséges indokkal visszavonja azt. Pontáék valószínűleg rájöttek, annál immár komolyabb az ügy, hogy hagyják, hogy a magyar ügyekben lassan Vadim Tudorhoz hasonló médiabohóccá avanzsáló Diaconura bízzák a kommunikációt. Diaconu ugyanis kimondottan jó szolgálatot tesz a magyar ügyeknek: állandó, szélsőséges hőbörgésével csak erősíti az eltökéltséget, hiszen megnyilvánulásai folyamatosan igazolják a vádakat az arrogáns bukaresti hatalom soviniszta nemzetállami érzéketlenségéről a több mint 1,2 milliós magyar közösség önrendelkezési törekvései iránt. Ha a tüntetés nyomán a magyarok azzal fordulhattak volna a világ közvéleményéhez, hogy lám, a „példás” kisebbségi politikát folytató Romániában a kormánypárt politikusa feljelenti a véleménynyilvánítás szabadságával élő magyarokat, az nagyon nem lett volna jó Bukarest számára, ezért vélhetően felülről szóltak rá Diaconura. Most pedig valószínűleg zajlik a tanakodás, mi legyen a kormány kommunikációjának fő csapásiránya. Még az is lehet, hogy úgy gondolják: azzal járnak a legjobban, ha agyonhallgatják.
Mindez azt jelzi: minél több olyan akcióra van szükség, amely elbizonytalanítja a kormányt. Hogy egyre kisebb mozgástere legyen kitérni a jogos önrendelkezési törekvések elől.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
szóljon hozzá!