2010. február 08., 10:512010. február 08., 10:51
Nem oldotta fel ugyanis azt az összeférhetetlenséget, amely az államtitkári rangú tisztség és két kereskedelmi társaság adminisztrátori tisztsége között immár 2006 óta fennáll. Dinescu politikai hátteret tulajdonított a felszólításnak. Arra intette Traian Băsescu elnököt, hogy tartsa rövidebb pórázon a buldogjait.
Azzal is próbált érvelni, hogy voltaképpen az amúgy is ezer sebből vérző hazai mezőgazdaságot érte az ANI támadása. Az általa vezetett cégek ugyanis ezen a területen próbálnak tenni valamit. Azt is meglebegtette, ha meg kell válnia köztisztviselői mandátumától, az átvilágítóbizottság megannyi döntése válik támadhatóvá; ebből pedig csakis az egykori politikai rendőrség ügynökei, kiszolgálói húzhatnak hasznot.
Magyarázkodása nem tűnt hitelesnek. Noha két évtizeden át a leplezetlen valóság kimondójának számított, most alig akad olyan hozzászóló, aki a különböző internetes vitafórumokon védelmére kel. Dinescu hibázott, és csak rontotta megítélését azzal, ahogyan a saját hibájához viszonyult. Maga is annak az erkölcsi válságnak lett az újratermelője, amelyet nála jobban nem sokan tudtak leírni. Meglehet, nem is azzal követte el a legsúlyosabb hibát, hogy nem mondott le a mezőgazdasági cégeiben betöltött adminisztrátori tisztségről. Az átvilágítás afféle tiszteletbeli feladat, emellett valami mást is le kell tenni az asztalra.
De Dinescu eltitkolta a cégeinél betöltött tisztséget érdekeltségi nyilatkozataiban. Azt tette, amit megannyi általa leleplezett politikus: arra alapozott, hogy nem fog kitudódni. Márpedig a CNSAS által végzett átvilágítás sem csak azért fontos, mert tudni kell, hogy kik voltak a bűnös rendszer fenntartói. Legalább olyan fontos, hogy a köztisztségek viselőinek ne legyen rejtegetnivalójuk. Akinek ugyanis takargatnia kell a múltjának vagy a jelenének bizonyos fejezeteit, az zsarolható. Még ha nem is zsarolják, döntései magukon viselik a zsarolhatóság lenyomatát. Mircea Dinescunak ezt kellett volna felmérnie.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok