2012. december 05., 09:382012. december 05., 09:38
Nemrég cikkeztünk például arról, hogy a halmi román–ukrán vám vezetői posztját hat hónapra 300 ezer euróért vásárolták meg, melyet a „vevő” a csempészek által fizetett „jattokból” kívánt visszaszerezni kamatostól. A Nagy Lebuktatás azonban a jelek szerint nem lendített túl nagyot a dohányáru-kereskedelem fehérítésén, mivel azóta sem tudok keresztülmenni úgy a közeli piacon, hogy legalább hárman ne állnák utamat a fülembe ordítva, hogy „cigi”.
A kizárólag maghéjköpködős aláfestéssel kínált dohányáru pedig nyilván nem zárjegyes, megadózott termék. Mindamellett, hogy az úgynevezett gazdaságfehérítési igyekezeteknek jóval több sikerrel – azaz jóval nagyobb összegű állami bevétellel – kecsegtető célt is lehetne szabni, a most adóztatásra javasolt jövedelem eleve kérdéses. A borravaló lényege ugyanis éppen az, hogy nem kötelező – csakis olyan pincérnek adjuk, akivel meg vagyunk elégedve. Lényegében egy jutalom, melynek mértékével – vagy mellőzésével – kifejezzük véleményünket.
Megtörtént például az is, hogy türelmet és jámborságot magunkra erőltetve kivártuk, amíg a felszolgáló az utolsó baniig leszámolta a visszajárót miután az illető sem azt nem volt hajlandó magyarul megérteni, hogy „hat”, sem azt, hogy „sör”. Továbbá az önkényesen megállapított, 10 százaléknyi plusz szerintem egyáltalán nem felel meg az átlagos kocsmalátogató jattadási szokásainak. Van az ismerőseim között ugyan olyan is, aki rendszeresen ad borravalót, és az kiteszi a számla összegének tíz százalékát vagy annál többet, de olyanokat is ismerek szép számmal, akik soha nem hagynak egyetlen fityinget sem pluszban a pincérnek.
Ők úgy gondolják, a felszolgálás ellenértéke is benne foglaltatik a sör vagy a kávé árában, a pincért pedig fizesse meg a tulaj. Lényegében arról lenne szó, ha bevezetnék, hogy az állam önkényesen a zsebünkbe nyúl, és – hogy befogja a szánkat – a kivett pénzt megosztja a vendéglőtulajdonosokkal. Ők pedig lényegében helyettünk dönthetik el, hogy a lenyúlt „borravaló” rájuk eső részéből adnak-e az általunk jutalmazni kívánt (vagy épp nem kívánt) pincérnek vagy sem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok