2010. február 11., 10:332010. február 11., 10:33
Szóval Pali, akinek először a kockacukrot hordtam rendszeresen, majd miután elmélyedtem a szakirodalomban és kiderítettem, hogy a finomított cukor a lovakra is felettébb káros, almát, répát kapott tucatszám. Az a Pali, aki mégiscsak megállta, hogy ne hemperedjen bele a friss hóba, amikor én is a hátán ülök, aki olyan kackiásan üget, hogy a lelket is kirázza belőlem, majd játékosan hátrarúg, ha élénkebb járásra sarkallva jobban megszorítom a térdemmel.
Én meg naivan elhittem, hogy barátok vagyunk, még ha csak heti egy alkalommal is találkozunk, hiszen van nekem olyan barátom, akit félévente látok. Szóval teljesen lazán, minden szabályt betartva – lassan, a lovat előre figyelmeztetve – nyomultam be mellé a boxba, egy kis összeröhögésre, simogatásra, amikor Pali hátrakapta a fejét, felhúzta az ínyét, harapott volna, és a következő másodperctöredékben már rúgott.
Én alig, de a lelkem nagyot sérült, már a lovakban sem lehet bízni alapon. S bár kitartóan firtattam a támadás okát, a Pali-tulajdonos lovas oktatóm csak a vállát vonogatta. Aztán magamba szálltam, újra- meg átértékeltem, és arra jutottam: az élet rövid, semmi sem biztos, s megette a fene az egészet. Erre a barátnőm azonnal küldött egy életmódváltás-receptet, magvas hatvan oldalba sűrítve.
Elkeseredésem mi sem bizonyítja jobban, hogy szemrebbenés nélkül átrágtam magam az egészen, és megtudtam, hogy rosszul eszem, rosszul alszom, hibásan gondolkodom, esztelenül kizsákmányolom a saját testem, ami rossz fényt vet rám, és nem mellékesen azt is jelenti, hogy már nem húzom sokáig. Kiderült, az egyetlen jó döntésem ez idáig, hogy a száraz fehérbort szeretem.
Különben, ha kedves az életem, veszek egy mély lélegzetet, s megváltoztatok mindent, például többet nem eszem a krumplit hússal, kávét nem reggel, hanem csak délben iszom, nem haragszom meg soha senkire, a munkámat határidő előtt elvégzem, de nem hajszolom túl magam, pozitív gondolatokat és energiákat sugárzok. S ha így teszek hosszú évekig, sugárzóan szépen, boldogan és kiegyensúlyozottan élek, magam és környezetem hasznára és örömére. Újabb mérlegelés: minek, ha egyszercsak megrúg a ló?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.