Azt a diákot, aki sorozatban teljesít elégtelenre, hazudik, megszökik a felelõsségre vonás elõl, illetve alapos a gyanú, hogy a naplóban is illetéktelen módosítást hajtott végre, nos azt jó eséllyel eltanácsolják egy elitnek tartott iskolából.
2014. január 16., 00:462014. január 16., 00:46
De ha netán a közeg érdektelensége, az apuka gazdasági potenciálja, az igazgató támadhatósága, a haverok fenyegetõzése miatt erre nem is kerül sor, aligha választják osztályfelelõsnek, pénztárosnak, de talán még a cenzori bizottság közelébe sem engedik.
A Ponta-kormány nagyjából hasonló bizonyítványt mutathat fel, amelyen az alkotmánybíróság szerdai határozata újabb csúnya foltot ejtett. A decemberi törvénymódosítási puccs sikerében ugyan már senki sem bízott, a valósággal való szembesülés mégis keserves. Annál is inkább, mivel lassan a kormánykoalíció valamennyi nagy nekibuzdulása lekókad, a kudarcsorozatnak pedig a presztízsen túl nem elhanyagolható anyagi vonzata is van. Az már egészen biztos, hogy az új büntetõ törvénykönyv és a polgári törvénykönyv nem kezdheti el pályafutását, a decentralizáció kezdete – folytatása? – a jövõ ködébe vész. Márpedig ezekben a vállalásokban pénz van, ami egyelõre marad is a brüsszeli trezorokban, miután Románia nem teljesíti vállalt kötelezettségeit.
Öröm az ürömben, hogy a romániai jogállamiság mégsem jutott ebek harmincadjára. Hogy kisebb-nagyobb börtönkirályok egy ideig még a fogdák személyzetét terrorizálják, nem pedig a kisembert. Hogy a magyarság még készülhet az etnikai arányok megváltoztatását is célzó adminisztratív változtatások kisiklatására. Kevésbé örömteli, hogy a végállomáshoz közeledõ magyar érdekeltségű perek esetleges vesztesei egyelõre nem reménykedhetnek a készülõ Btk. ígérte enyhébb büntetésekben.
Ha nem a bõrünkre menne, ritka jól szórakozhatnánk az egészen, hiszen a történet erõsen hajaz egy nívósabb bohózatra, amelyben veretes poénok, nem pedig olcsó kikacsintások ingerlik nevetésre a publikumot. Csakhogy az igazi áldozatok mi vagyunk. És ezt akkor se feledjük, ha a fejünket fogva mulatunk a következõ nagyvizit alkalmával, amely elõl Ponta lassan az egérlyukba menekülne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!