2011. február 18., 10:172011. február 18., 10:17
Az okok között bizonyára előkelő helyet foglalnak el a kézzelfogható előnyök is – a vízummentes amerikai beutazástól egészen addig, hogy a koronás-címeres útlevelet azért Európa-szerte is kevésbé gyanakodva és lenézően veszik kézbe a határőrök – , azonban a legkézenfekvőbb indoknak mégiscsak az tűnik, hogy az igénylők a magyar állampolgárság megszerzését a biztonságukat szavatoló tényezőnek tekintik. Hiszen az utópisztikus ideális konstrukciókat fetisizáló, a nemzeti érzést idejétmúlt beidegződésnek tartó ellendrukkerek ideologikus vágyálmait megcáfolva a nemzeti ellentéteket megoldani remélt Európai Unió a legkevésbé sem jelent garanciát arra, hogy a kisebbségi problémák rendeződjenek.
Gondoljunk csak a szlovák nyelvtörvényre, vagy jussanak eszünkbe azok a csángók, akik a hatóságok retorziójától félve azt kérik: ne postán küldjék ki nekik a honosítással kapcsolatos küldeményeket. A magyar állampolgárság azt az érzést erősíti az igénylőkben, hogy van olyan állam, amely nem az elnyomásukra, hanem a támogatásukra törekszik. Emellett fontosnak érzik a nemzethez való tartozást, és annak kinyilvánítását is. Ez a fő oka a konzulátusokon és a demokrácia-központokban tapasztalható rohamnak, nem a kivándorlás szándéka vagy az a vágy, hogy a szavazatukkal húsz évre bebetonozzák a Fideszt a hatalomba. Az ideológiák virtuális valóságában élő, a valóságot gőgösen lefitymáló balliberális bírálók fanyalgása, miszerint Magyarország már csak azért sem orvosolhatja legalább részben a trianoni traumát, mert nem ő okozta, csak azt a véleményt erősíti, hogy nem értik, vagy nem akarják érteni, hogy az állampolgárság biztosítása erősítheti az elszakított nemzetrészek biztonságérzetét és nemzeti önazonosságát.
Persze a pakliban a „bebetonozás” reménye is benne lehet, de – pártállástól és ideológiai előítéletektől függetlenül – tekintsük már annyira felnőttnek és önállónak a határon túliakat is, hogy nem nézzük őket agyatlan szavazógépekből álló homogén masszának. És fogadjuk el: az állampolgárság igénylése egyenértékű a nemzeti hovatartozás nyílt felvállalásával, ami gyakran komoly bátorságot igénylő lépés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok