2009. december 09., 11:262009. december 09., 11:26
A sebességkorlátozó eszközöket a gazdasági válság miatt balkáni módszerekkel oldották meg. Pontosabban szólva, önműködőre állították a fekvőrendőröket. El sem tudom képzelni, milyen arckifejezése lehetett mondjuk annak a nyugati sofőrnek, akinek 130-cal repesztve satuféket kellett nyomnia, mert szembejött vele egy bozontos birka. Gondolom, a birka is meglepődött, mivel azon a részen, ahol a tavaly a legkövérebb fű termett, most eszement autósok száguldoznak.
Amikor a végleges formáját is eléri a pálya, az illegális stopposok majd mind fennakadnak az útszéli vasfüggönyön. Ez fogja szétválasztani a kinn tomboló Balkánt a csipetnyi, belső modernizációtól. Egyébként a sebességet a felhasználók is korlátozzák. Az átadást követő napon egy kamion 28 kilométert ment forgalommal szembe. Igazán nem kellett volna leállítani, hiszen már túlhaladta az össztáv felét. Ha addig nem ment neki senki, azután is elevezett volna a farvízen. Az is furcsa számomra, hogy nem okozott balesetet. Tőlünk nyugatabbra már az első pár kilométeren tömegszerencsétlenség lett volna a dologból, feltéve, ha már a feljárónál nem kapcsolják le az eltévedt monstrumot.
Az erdélyieknek még szokniuk kell a modern, egyirányú közlekedést. Az eset hasonlít kicsit az egyszeri szőke nő afférjához, aki a sztrádarádiót hallgatva értesül róla, egy autós szembemegy a forgalommal. Fel is hívja azonnal az ügyfélszolgálatot, és helyesbítésre szólítja fel őket, hiszen ő nem egy, hanem több száz autót lát rossz irányba haladni. December elejétől kilométerenként 11 millió eurós úton haladhatunk Észak-Erdélyben.
Ez különleges kiváltság, nem szabad kihagyni, minden erdélyinek legalább egy alkalommal fel kell hajtania erre az álomsávra. Arra a rég várt sztrádára, amelynek legalább a bevezető szakaszán vörös szőnyeggel kell fogadnia a csóró balkáni autósokat, akik majd ide járnak jó utat látni, miközben komoly pénzeket fizetnek ki útadó címén minden évben. A partiumiak kirándulással egybekötött sztrádázásra mehetnek, hiszen otthon olyan minősíthetetlen szántáson kell autózniuk, amelyet egyesek papíron nem szégyellnek nemzetközi expresszútnak nevezni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.