2010. január 26., 09:452010. január 26., 09:45
A jó szándékú tanácsok osztogatását természetesen a lányom sem ússza meg, neki is mindig elmondom a mondókámat, azaz mondanám, ha ő meg nem előzne még mielőtt szóhoz jutnék.
„Igen, tudom, vigyázzak a pénzemre, a személyimre, ne tegyem a táskámban felül a pénztárcámat satöbbi, satöbbi – ismerem a szöveget” – szajkózza rögtön a búcsúpuszi után, mert tudja, ilyenkor szoktam „hagyakozni”, azaz mindenféle útra való tanáccsal ellátni. Azonban a minap, amikor Csíkszeredában jártam, egy ügyeskezű „zsebes” engem is megszabadított a pénztárcámtól, benne némi pénztől, de legfőképp a személyi igazolványomtól és a bankkártyámtól.
A hiányt azonban csak itthon vettem észre, amikor a boltban fizetnem kellett a kenyérért meg néhány apróságért, amit vásároltam. Még szerencse, hogy a táska titkos zsebében volt egy kis dugipénzem és így csak egy kicsit pironkodtam, de legalább nem égtem le, mint Zetelaka. Hazatérve próbáltam visszapörgetni az eseményeket, mikor, hol vettem elő a pénztárcát, és netán nem voltam-e figyelmetlen, amikor szendvicset vásároltam a csíkszeredai állomás gyorsbüféjében.
Sőt még a lányom egyik kedves csíki barátját is megkértem, érdeklődjön az elveszített értékeim felől az állomáson. Hasztalan... A pénztárca nem került meg, és minél többet gondolkodtam rajta, annál erősebb lett a meggyőződésem, hogy a vonaton az a nagybajuszú – bizonyos nemzeti kisebbségi csoporthoz tartozó – termetes férfi ügyeskedte ki a táskámból, amikor a nagy tömegen négy-öt alkalommal is átpréselte magát. Vélhetőleg amíg mindenki amiatt morgolódott – köztük én is –, „minek gyurakodik, hiszen nincs hely sehol”, ő gyakorlott ujjakkal kotorászott a táskákban, és minden kézügyben lévő értéket elemelt.
„Hát így jártam…” – panaszkodtam a lányomnak, aki együttérzően hümmögött és sajnálkozott, de félszóval sem korholt vagy szidott. Pedig, ha fordítva történik a dolog, hogy meg tudtam volna mondani a magamét: „Hányszor megmondtam fiam/lányom, vigyázz az értékeidre, de neked mondhat az ember, mert a füledet sem mozdítod! Lám, most is, ha vigyáztál volna…” És így tovább…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok