2011. október 12., 07:592011. október 12., 07:59
A lépcsőházunkban ugyanis két-három ember évek óta egyetlen banit sem fizetett rezsire. Ami az egész lakóközösséget illeti – több tíz lépcsőház, több száz család –, a város legnagyobb adósa vagyunk a meleg vizet és a téli fűtést biztosító hőerőművel szemben. Arra viszont nincs lehetőség, hogy azok, akik nem fizetnek, elveszítsék a jogukat a közműszolgáltatásra. Nincs. Csakis arra, hogy a lépcsőház minden egyes lakásában megszűnjön a szolgáltatás. Így lehet, hogy bár a számláimat naprakészen kifizettem, két hónapja nem folyik a meleg víz a csapból. A pohár azonban csak most telt be: a közösség két hét haladékot kapott az adósságok törlesztésére, ellenkező esetben elbúcsúzhatunk a téli fűtéstől.
Mivel panelházról van szó, cserépkályha építéséről vagy saját kazán beszerzéséről szó sem lehet. Az adósokat – akik között egyébként van olyan is, akinek évek óta munkája sincs, így lehetősége sem fizetni – nem kényszeríthetjük, hogy ránk való tekintettel egyenlítsék ki a számláikat, mert egyszerűen nincsenek meg hozzá az eszközeink. És itt jön a képbe a címben szereplő igazságszolgáltatás. A lakóközösség ugyanis önálló jogi személy, s ebben a minőségében az adósokat perbe fogta, a bíróságra bízva a tartozások behajtását, hogy az ártatlan lakóknak ne kelljen szenvedniük. A baj csak az, hogy az igazságszolgáltatás malmainak őrlési sebessége közismert, ha pedig döntésre jutnak is, az mindössze annyiban merül ki, hogy fizetni kell, és kész. A szolgáltató pedig ezzel idén már nem hajlandó megelégedni.
Így lehet, hogy miközben a város jó részén tegnap óta már melegek a fűtőtestek, nálunk még az idei nyomáspróbát sem végezték el. Az pedig cseppet sem hatja meg őket, hogy a tömbházban sok a kisgyerekes család, sok az olyan egyszerű ember – bolti eladó, kamionsofőr, taxis, gyári munkás –, aki kicsi fizetésével azonnal a rezsit fizeti ki, és a többit sem költi alkoholra. Legalábbis mostanáig, mert nem kizárt, hogy ezen a télen a pálinka lesz az egyetlen fűtési lehetőség nálunk.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.