2011. május 25., 09:532011. május 25., 09:53
A szerződések alaposan kidolgozott feltételeit teljesíteni kell, sőt a teljesítést bizonyítani is kell, hiába mondaná bárki, hogy „megcsináltam, becsületszóra”. Pedig van ilyen. Szatmárnémetiben. Ahol a polgármesteri hivatal oly előzékeny két céggel, hogy a viszonyt akár családiasnak is mondhatnánk. Egyik a Florisal nevezetű, a másik pedig a Mixt Service, melyek ketten – sokszor egymással alvállalkozásban – látják el a környéken a szemétszállítással, mobilvécé-kölcsönzéssel, kutyasintérkedéssel, szúnyog- és rágcsálóirtással kapcsolatos feladatokat, mától pedig ismét egy igen fontos megbízatást kapnak az önkormányzattól: kullancsot fognak irtani a zöldövezeteken.
Kérem, ne akadjunk fenn azon, hogy egy univerzális mérget szórnak szét, megölve minden egyéb rovart is, és azon se, hogy a többi EU-s országban be vannak tiltva a korábban kullancsirtásra használt szerek.
Figyeljünk a dolog lelki oldalára. Mert megható az, hogy a hivatal becsületszóra kifizetett kóborkutya-befogásért és -ölésért egy év alatt 100 ezer eurót a Mixtnek, nem törődve olyan földhözragadt dolgokkal, mint az, hogy több a kutya a városban, mint volt. Azok a gonosz állatvédők pedig belekötöttek… És a Florisalt sem sértették meg korábban azzal, hogy leellenőrizzék, hogy az utcáról elszállított szemétmennyiség valóban annyi-e, amennyit a cég becsületszóra bevall (és a hivatal kifizet). És szerencsére most sem törik meg az idillt, a kullancsok kapcsán – itt is a becsszó lesz az aranyvaluta, mert mégiscsak durvaság lett volna, ha a vérszívók elterjedésére vonatkozóan felmérést készíttetnek, majd ezt összevetik az élősködők irtás után mért számával, és megpróbálják eldönteni, hogy megért-e a munka 100 ezer eurót, amennyit előirányoztak.
Bevallom őszintén, irigy vagyok. Mert én egyszerű várospolgárként nem tartozhatom a bizalmi körbe. A múltkor se hittek nekem a helyi adóhivatalban, ahol a roncsautóprogramban való részvételhez szerettem volna kiváltani egy köztartozás-kiegyenlítésről szóló bizonylatot. Mivel ilyen csak annak jár, aki papírral igazolja, hogy kifizette a szemétdíjat a Florisalnak. Nálam pedig nem volt ilyen papír, ezért igazolást sem adtak, pedig váltig állítottam: kérem, kifizettem, becsületszóra…
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!