
A Dacia és a koldusok mellett újabb termék iratkozott fel a legsikeresebb romániai exportcikkek listájára: a banán.
2013. május 17., 11:432013. május 17., 11:43
2013. május 23., 11:472013. május 23., 11:47
A mezőgazdasági minisztérium adatai szerint ugyanis az ország tavaly lényegesen több banánt exportált, mint szőlőt vagy sárgabarackot.
Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki fölkapta a fejét a hír hallatán, mert igaz ugyan, hogy lakhelyem, Nagyvárad éghajlata lehetővé teszi, hogy az utcákon vagy a kertekben dísznövényként fügefák nőjenek és teremjenek, de azért kiterjedt banánültetvénybe még egyik utcasarkon sem botlottam. Emellett nem hallottam arról sem, hogy a Székelyföld letarolt fenyvesei helyén banánültetvényeket telepítettek volna, de még az éghajlatilag erre alkalmasabb Román-alföldön is inkább a klánháborúk virágoznak, nem pedig a banánfák.
A rejtély megoldása egyrészt az, hogy a romániai mezőgazdaság és gyümölcstermesztés jórészt elsorvadt, mert a nyugat-európai gazdák olyan támogatásokat kapnak, hogy még akkor is olcsóbban tudják adni a termékeiket az ittenieknél, ha előbb befizetnek egy világ körüli turistaútra. Másrészt viszont a szó szerint élelmes itteni kereskedők olcsón felvásárolják a banánkészleteket az ügyeletes banánköztársaságoktól, amelyeket aztán akár kétszeres áron már ők értékesítenek a környező országokban.
Mindemellett az eredeti banánköztársaságok, Honduras vagy Ecuador pozíciója még nincs veszélyben, de azért a román versenyző szépen jön fölfelé. Elvégre a banánon kívül az ország egyik legfőbb exportcikke a munkaerő, amelyet gyakran olyan körülmények között tartanak valamely festői ibériai eperültetvényen, hogy a rabszolgasors témájú filmek szereplői tengerparti luxusüdülés résztvevőinek tűnnek mellettük. Az infrastruktúra minősége is sok helyütt harmadikvilág-kompatibilis, némely alsóbb rendű megyei úton több krátert számolhatunk meg, mint a Hold felületén egy különösen heves meteorzápor után.
A politikai osztály minőségére már nem is térnék ki, az ugyanis nem bírna túl sok sportértékkel, elégedjünk meg annyival, hogy némely itteni politikus viselt dolgaihoz képest még a különösen korruptnak tartott közép-amerikai illetékesek tettei is pajkos óvodai csínytevésnek minősülnek. Szóval Románia jó úton jár afelé, hogy igazi banánköztársasággá váljon. Hacsak valaki ki nem deríti, hogy a cukornád, a gumifa vagy a kávé sokkal jobb biznisz.
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
szóljon hozzá!