2011. január 10., 10:092011. január 10., 10:09
A mai gyerekeknek más jutott. A minap egy nagyobb bevásárlóközpont játékrészlegén sétálgatva a malacperselyeken akadt meg a szemem. Illetve felakadt, amikor észrevettem, semmi közük a malachoz. Lehet, én vagyok túlzottan konzervatív, de az is lehet, a világ suhant el mellettem expressz sebességgel, és már magasak nekem a modern igények.
A perselyek oldaláról a legújabb amerikai mozisikerrajzfilmek hősei figyeltek kikerekedett szemekkel. Kezembe vettem, és a téglalap-dobozokon csupán egyetlen nyílás volt. Ezen az apró pénzérmék könnyűszerrel bejuttathatók, ám csak hihetetlen nagy kreativitást igénylő technikával lehetett volna kicsalni onnan őket. Azt elismerem, hogy takarékosságra tanítanak, és inkább megpakolni kell őket, mint kibányászni belőlük a kincseket, de azért az embergyerek is megkívánhat néhanap egy-két csokoládét. És ha épp nincsen közel senki a családból, aki kölcsönözne neki a malacpersely hivatalos kinyitásáig, akkor csak sarokcsiszolóval tud megszerezni pár fityinget.
Esetleg előkeríti a garázsból a nagy kalapácsot és a hidegvágót. Emellett nem is érdemes pénzt adni ki ilyen bádogdobozért, hiszen a Cirmos mindennapi ételét is ilyenbe tálaljuk, a gyereknek is csak kerül valahonnan egy szardíniásdoboz. Esküszöm, már semmihez sem társul az a jó régi, sajátos életérzés. Mirelit kutyagumi, előre becsomagolt tízórai, plüssmacikompót, instant gyerek. Internetről vásárolunk, mert ott olcsóbb, megspóroljuk a boltok által felszámolt pluszköltséget.
Elmarad a rég bevált tapogatás, szagolgatás, és tetszetős fotók alapján választjuk ki az áhított terméket, amelyért hónapokig gürcöltünk valamelyik multi futószalagja előtt. Aztán jó tágra nyílik a szemünk, amikor a hiperokos telefon helyett egy kiló pityóka pislog vissza a doboz aljáról. Elődeink a szalmazsák sarkába varrták a megtakarított pengőket. Megtörtént, hogy az egyik padláson egy Amerikából hozott kávésdobozban találtak több marék régi papírpénzt. Annak a nagymamának, aki az unokáinak kuporgatta azt, sajnos már nem volt ideje elmondani, hova rejtette az örökséget. Ez a malacpersely csak a múzeumot gazdagította, ám a történet még szolgálhat tanulsággal a következő generációknak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok