Olvasom: a zsidó vezetők azzal indokolták a Zsidó Világkongresszus budapesti megrendezését, hogy ezzel hívják fel a figyelmet az antiszemitizmus magyarországi megerősödésére.
2013. május 07., 21:382013. május 07., 21:38
Ha viccesre fordítanám, azt is mondhatnám, hogy én nem szívesen megyek vendégségbe oda, ahol nem szeretnek – különben magyarok világkongresszusát is lehetne tartani a zsidó fővárosban –, de a dolog nem ilyen egyszerű, és nem intézhető el ennyivel. Hiszen nem árt el nem feledni vagy jól megjegyezni, hogy amiért Magyarországon hőbörgő csoportok zsidóznak (és cigányoznak és oláhoznak és tótoznak), ez a hőbörgés távolról sem mosható össze a magyar néppel-nemzettel, sem a magyar állammal. Ezt például Romániára, Szlovákiára, Szerbiára és Ukrajnára is érvényesnek tartom, pedig van ám itt is zsidózás és magyarozás rendesen.
Másfelől azt sem árt ismét feljegyezni, de jól, hogy a zsidóellenesség nem huszadik századi és egyáltalán nem magyar (vagy román) találmány. Mert ha csak futó pillantást vetünk az emberiség, ezen belül a zsidóság történetére, látnunk kell, hogy a velük szembeni ellenségesség, sőt gyűlölet – vallási, gazdasági, illetve politikai okokból eredően – gyakorlatilag az ókortól errefelé Európa-szerte kitapintható. A zsidósággal szembeni mai – egyáltalán nem általánosítható, de azért odafigyelést valóban érdemlő – türelmetlenség és gyűlölet nem a hozzánk hasonló, velünk-közöttünk élő, egyszerű zsidó emberek miatt létezik, hanem elsősorban azok miatt, akik gazdasági, illetve politikai megfontolásokból akarva-akaratlanul tesznek azért, hogy ez így legyen. Amiatt is, hogy Európa, egyáltalán: a világpolitika meghatározói külön mércével mérik a zsidót és a nem zsidót, túl sokszor és túl mélyen hallgatva, amikor például szóbeli, fizikai és nyelvi magyarellenes pogrom dúl a Kárpát-medence majdnem minden utódállamában, vagy amikor jeruzsálemi fociultrák tízezres kórusokban zengnek halált az arabokra.
És amikor például a nácizmus, a náci lágerek és holokauszt kötelező tantárgy, de az ugyanannyi áldozatot szedő kommunista lágerek, a vörös terror gaztettei a szőnyeg alá seperhetők. Márpedig a feszültségek enyhítése felé tett első lépés az azonos mérce használata lenne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!