2010. december 21., 10:182010. december 21., 10:18
Nagyon helyes! – örvendeztem a „partvonalról”, mert magam is meggyőződtem arról, hogy az Európai Unió higiéniai és táplálkozásbiztonsági előírásaiban a „mi van nálunk” és a „mit várunk el mástól” között óriási szakadék tátong. Például több olyan élelmiszergyártással foglalkozó vállalkozó ismerősöm panaszolta, hogy egy-egy új élelmiszer-ipari létesítmény beindítása eszméletlen ügyintézést, rengeteg energiát és pénzt igényel, hogy minden az „unijós” előírásoknak megfelelő legyen. Mert az itteninek hétféle öltözőt, mosdót, külön zöldség- és húsfeldolgozó konyhát, csak a tojás bontásához három kagylót kell felszerelni, satöbbi, satöbbi.
Ezzel szemben a régebbi „unijós“ tagállamokban minden mehet a régiben, a százéves élelmiszergyárban hagyományőrzés jogcímén akár százéves gépsorokkal is dolgozhatnak- és dehogy kell hétféle öltöző, labirintus-rendszerű mosdókomplexum, hiszen amit ott gyártanak, az márkás, százéves múltra tekint vissza. Hogy esetleg nekünk is vannak hagyományaink és hagyományos termékeink, amikhez ragaszkodnánk, az a kutyát sem érdekli az Unióban. Elvégre a „nagy kebelre szorítás” lényege nem az volt, hogy esetleg mi is megjelenhessünk ama uniós piacon a több évszázados, hagyományos módszerrel előállított sajtunkkal, füstölt házikolbászunkkal vagy éppenséggel a páratlan minőségű mézünkkel, szilvapálinkánkkal, hanem az, hogy az ott időközben agyontechnologizált élelmiszer-ipari termékeknek felvevőpiaca legyünk.
Amik ugyebár elsősorban olcsóságukkal kérkednek, de azzal semmiképp, hogy egészségesek lennének. Tessék csak megnézni egy-egy csilivili csomagolásban megjelenő élelmiszer hány E-vel kezdődő adalékot, ízfokozót, színjavítót, tartósítót és még ki tudja, hányféle nem természetes dolgot tartalmaz. Na, ezt a magára valamit is adó nyugati nem eszi meg, mert ő bioboltban veszi azt a terméket, amit az itteni termelőtől potom áron vásárolnak fel a ránk vonatkozó szabályokat állítók képviselői. Hát ezért örülök annak, hogy végre valaki ennek ügyében is szót emelt, mert ne várja el tőlünk az „Unijó”, hogy katolikusabbak legyünk a pápánál, ha ő maga a templom közelében sem jár.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.