2011. január 12., 09:522011. január 12., 09:52
A vitában Adrian Severin szociáldemokrata párti európai parlamenti képviselő, volt külügyminiszter, az EBESZ-parlament tiszteletbeli elnöke volt a leghangosabb, aki lekicsinylően beszélt a magyar EU-elnökségről. Azt próbálta érzékeltetni, hogy Magyarország a médiatörvényével, a magánnyugdíjpénztárak ellehetetlenítésével annyira nevetségessé tette magát Európában, hogy immár teljesen alkalmatlan az Unió elnökségével kapcsolatos teendők ellátására.
Mi tagadás, rosszulesett a becsmérlő szavakat hallgatni. Úgy éreztem, az egész magyarságot sértik a kijelentései. De amikor mélyebben elmerültem a kérdés átgondolásában, az jutott eszembe, aligha lehet felróni valamit Adrian Severinnek. Tőle sem baloldaliként, sem románként nem várható el, hogy ne csapja le a magaslabdákat, amelyeket a jobboldali magyar kormány adogat. Az a mondás is eszembe jutott, a legjobb külpolitika a belpolitika. Egy országnak az növelheti legjobban a nemzetközi tekintélyét, ha példásan intézi a belső ügyeit. Nos, kétségkívül, a magyar kormány a belső használatra szánt törvényei miatt kezdte bal lábbal az EU soros elnökségét.
A rátermettsége villogtatása helyett most azért kell diplomáciai erőfeszítéseket tennie, hogy meggyőzze Európát európaiságáról, hogy elkerülje a nevetségessé válást. És a kialakult helyzetet nem lehet teljes egészében a baloldali médiafölényre, a multinacionális öszszeesküvésre, a kisantantos reflexekre fogni. Ez bizony jelentős mértékben a magyar kormány sara. A kétharmados többség azt az illúziót kelthette a kormánypárti politikusokban, hogy nincs határ, hogy bármit megtehetnek. Nos, a romokban heverő imázs a kétharmad korlátait jelzi. A külhoni magyarok többsége minden bizonnyal örvend annak, hogy visszakaphatja a magyar állampolgárságot, de mégis az a leghőbb vágya az anyaországgal szemben, hogy lehessen büszke rá. Most már csak abban reménykedhetünk, hogy Budapesten tanultak az elmúlt napokból, és a féléves magyar EU-elnökség végére feledhetővé válnak a kezdeti botladozások.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok