2010. augusztus 16., 10:402010. augusztus 16., 10:40
A székely gazdát, akinek termése kárba ment? Vagy a mérges pátriárkát, aki Băsescu kijelentésén háborog? Vagy azt a témát, ami naponta a fejemben motoszkál, de még mindig nem sikerült zöld ágra vergődni vele? Mert elgondolkoztam én ezen a demokráciadolgon. Ha ideológiaként elemezzük, akkor egyszerű a képlet: a nép uralma. Ennek aztán van kismillió válfaja, amik maguk után vonják a képviselőket, közpénzeket, régiókat, autonómiát, közszolgákat és sok más általunk igen sokat gyakorolt kifejezést, ami legtöbbünknek nem sokat mond.
Leegyszerűsítve annyi lenne a lényeg, hogy én, mint a demokratikus társadalom tagja, dönthetek a nép közös dolgairól, vagyis beleszólhatok, hogy most utat vagy csatornát építsünk. Természetesen elméletben. Mert gyakorlatban arra kezdek rájönni, hogy tulajdonképpen mindennek a fordítottja működik. A demokrácia formál meg engem. A demokrácia felhizlal, mert az egészséges életmód költséges. Eldönti, hogy hová menjek nyaralni, vagy egyáltalán menjek-e. Pontosan megmondja, mennyit kell a saját keresetemből neki adnom minden hónapban, sőt az infláció révén azt is megszabja, mennyi pénzt ér a munkám. Eldönti, mikor utazhatok haza, és ez hány órából álljon és milyen körülmények között legyen.
Megmondja, hol lakjak, kivel barátkozzak. Nem engedi, hogy saját vállalkozásom legyen, nem enged lakást venni, mert nem teremti meg a feltételeket. A fenekem alá, a hátam mögé, a szemem elé építi ortodox katedrálisait, hogy ha nem is megyek be, érezzem, hogy ők itt vannak. Beleszól a magánéletembe, megmondja, mikor vállalhatok gyereket, és azt hogy tanítassam. Eltávolít barátokat, kik kölcsönkérnek, majd nem adják vissza, irigységet és bosszúvágyat teremt emberek között. Megmondja, mikor feküdjek le, mikor ébredjek, mellettem alszik, és eldönti, mikor mossam ki a szennyesét. A demokrácia az uralkodó élettárs, aki szoros bilincsben tartva hangoztatja, hogy csak az én érdekedben teszi mindezt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok