Minden eddiginél durvább nyilatkozatháborúhoz vezetett a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) két legnagyobb pártjának vezetői között a külföldön és belföldön is bírált amnesztiatörvény és a Btk.-módosítás ügye.
2013. december 16., 20:062013. december 16., 20:06
Miközben a kormány igyekszik menteni a menthetőt, és az amnesztiatörvény jegelésével, a Btk. kapcsán pedig az alkotmánybíróságra bízva a döntést csitítaná a kedélyeket, Victor Ponta miniszterelnök, a PSD elnöke, és Crin Antonescu, a szenátus és a PNL első embere egyaránt a másik rovására szeretné magát tisztázni a gyanú alól, hogy a kormányoldal valójában a korrupt politikusoknak kívánt kedvezni a két törvénnyel.
A kormány imázsmentő szándékának eshetett „járulékos” áldozatául Lucian Bolcaş egykori PRM-s politikus is, akit a PSD az alkotmánybíróság tagjává jelölt, a vele szemben felmerült, antiszemitizmusra vonatkozó vádak miatt azonban hivatalosan visszalépett – nem kizárható azonban, hogy Ponta kérte meg: a további nemzetközi bírálatok elkerülése érdekében mondjon le „önként” az alkotmánybírói talárról.
Ez azonban csak mellékszál, Bolcaş visszaléptetése nem tereli el a figyelmet sem a Btk. ügyéről, sem arról, hogy Antonescu gyakorlatilag azzal vádolta meg Pontát, hogy szándékosan, aljas manőverrel próbálta megtéveszteni a nyilvánosságot az amnesztiatörvény kapcsán. Az a hangfelvétel, amelynek tanúsága szerint pártja tagjai előtt azt állította: Ponta úgy szerette volna elhárítani magától magától a felelősséget, hogy kormánya tagjaival együtt a nyilvánosság előtt ugyan ellenezte volna az amnesztiatörvényt, de azt a parlamentnek azért meg kellett volna szavaznia, akár az USL-kormány „őszödi beszédeként” is értékelhető, ha igaznak bizonyul a Pontával szembeni vád.
Bizonyosan most annyi jelenthető ki, hogy Antonescu, hogy saját magát mentse, ismét csak a szociáldemokratákra hárított minden felelősséget a problémák miatt, és bemártotta szövetségesét, amire az durván reagált, hazugsággal vádolva őt. Holott egyértelmű, hogy felelősségük közös és azonos mértékű. A mostani kapálózás és a felelősség előli menekülés ezért ugyanúgy kikezdi a kormány még megmaradt hitelességét, mintha valóban kiszivárgott volna Ponta „őszödi” beszéde.
Van az erdélyi magyar sajtónak (is) egy szelete, amelyik előszeretettel állítja magáról, hogy független, ezt a státust önmeghatározásként használja, ami értelmezése szerint automatikusan maga után vonja a szakmaiság és az igazmondás nonpluszultráját.
A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) rekordgyorsasággal találta meg, milyen, az ország polgárainak jóléte szempontjából fontos témában rontson neki az újonnan beiktatott Niculescu–PSD-kormánynak. És ez mi más is lehetne, mint egy jó kis magyar ügy?
Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. A magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel.
Fél füllel hallgatom a híreket. Fél évnyi kormányválság után beiktatták az új miniszterelnököt és minisztereit, akik ígéreteket tettek, hogy ők aztán megmutatják a tutit. Vége a nyomorúságnak csodálatos országunkban, közeledünk a Kánaánhoz.
Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.
Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.
Ha valaki úgy érezné, hogy Donald Trump amerikai elnök éppen a moszkvai gyors elé lökte Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt és európai szövetségeseit, az azért lehet, mert a jelek szerint tényleg ez történt.
Édesapám, Ábrám Sámuel nyugdíjas református lelkész életének 93. évében eltávozott közülünk.
Reméljük, nem jutunk oda, hogy bár elvileg könnyebb, észszerűbb és az ország számára kevésbé megrázó kormányt alakítani, mint előre hozott választásokat tartani vagy az államfőt felfüggeszteni, mégis utóbbiak valamelyike valósul meg hamarabb.
szóljon hozzá!