2011. június 28., 08:042011. június 28., 08:04
A szakma viszont úgy vélekedett, hogy helyesen járt el, ugyanis a fotós nem életmentő, nem irgalmas szamaritánus, hogy haldoklókon segítsen, hanem az a dolga, hogy megörökítsen minden olyan eseményt, amit érdekesnek talál.
Szóval mindegyre ez járt a fejemben vasárnap, miközben írtam a cikket a szomszéd falu egyik elöljárója gyilkosságának fejleményeiről. Ugyanis sokkoló volt a gyanúsított indítéka még a sokféle furcsaságot látott-hallott újságíróknak is. Hiszen a nyomozó többféleképpen is értelmezhető szavaiból azt lehetett kihámozni, hogy a gyanúsított és áldozat között valami kétes szexuális természetű viszony volt, emiatt ragadott fegyvert, és ölt. Azt ugyanis minden józanul gondolkodó ember egyszerűen elfogadhatatlannak tartja, hogy néhány árnyi földterületért gyilkolna bárki is. Még akkor is, ha az illető természetéből adódóan néha „kiakad”, és olyankor agreszszívvé válik.
Aztán eszembe jutott az is, hogy a nyomozó hatóságok idegen helységből érkeztek, idegen kultúrában nőttek fel, a mi értékítéletünkhöz képest idegen értékrenddel rendelkeznek. Magyarán, bármit elhihetnek, amit egy gyalázatos tettéért sarokba szorított ember indoknak felhoz. Ráadásul a szexuális indítékot különösebben bizonyítani sem szokás, általában elég, ha valaki kijelenti, a háttérben ez volt az oka cselekedetének.
Szóval mindezt tudva, azon dilemmáztam, hogyan írható le mindez úgy, hogy lehetőleg ne okozzak még nagyobb fájdalmat, főleg az áldozat hozzátartozóinak. Aztán eszembe jutott, hogy a gyanúsítottnak is van családja, felesége és cseperedő gyermeke, sőt a szülei is élnek. Belegondolni is rossz, hogy mi lehet ezeknek az embereknek a lelkében... Mert ha meggondoljuk, ők épp annyira ártatlanok, mint az áldozat családja és hozzátartozói. Mégis megtörtént egy sajnálatos esemény, amit mi, akik abból élünk, hogy „visszük a hírt, hozzuk a hírt” szétkürtöltünk a nagyvilágba. Ám, a „bélyeggel” sajnos azoknak kell tovább élni, akik talán ma még fel sem fogják, mi is történt voltaképpen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!