Bár sok minden képlékeny még az õszi romániai államfõválasztás elõtt, bizonyos, csak általa ismert politikai taktika folytán az RMDSZ elnöke máris letette a garast Victor Ponta mellett. Kelemen Hunor szerint ha úgy dönt, hogy elindul a megmérettetésen, a kormányfõnek van a legnagyobb esélye megszerezni a szövetség támogatását, elvégre az RMDSZ-t „a koalíciós partnerség mindig a szó legnemesebb értelmében kötelezi”.
2014. június 16., 20:322014. június 16., 20:32
Mivel a jelek szerint nem született végleges döntés a témában az RMDSZ-nél, nem késõ alaposan megfontolni azt a bizonyos elkötelezettséget. Nem másért, de mint tudjuk: az okos ember más kárán tanul, a buta pedig a sajátján sem, és az alakulat elég keserû tapasztalatokat szerzett e téren az elmúlt években.
Öreg hiba lenne a Pontára való szavazásra buzdítani az erdélyi magyarokat, hiszen a közösség körében a szociáldemokrata politikus nem örvend túl nagy népszerûségnek. Ráadásul a miniszterelnök mindezt magának, jobban mondva a magyarokkal kapcsolatos nem túl hízelgõ kijelentéseinek köszönheti, elég, ha csak a Székelyföld „nem létezésérõl” tett számtalan nyilatkozatára emlékeztetünk. Ponta – más román politikushoz hasonlóan – azt a látszatot próbálja kelteni, hogy az RMDSZ kormányra emelésével automatikusan bizonyítja a kisebbségek, jelen esetben a magyarok iránti szimpátiáját is, holott a kettõ nem ugyanaz.
Másrészt ne feledjük, hogy tévesen értelmezett koalíciós hûségébõl kifolyólag az RMDSZ az elõzõ két államfõválasztáson is „rossz lóra tett”: az általa preferált Adrian Nãstase 2004-ben, Mircea Geoanã pedig 2009-ben maradt alul a magyar voksok többségét begyûjtõ Traian Bãsescuval szemben. A szövetség mindannyiszor a pillanatnyi bukaresti politika érdekeit szem elõtt tartva próbálta egy bizonyos jelölt irányába csatornázni hívei szavazatát, csak hát az erdélyi magyarok errõl másképp gondolkodtak.
A két kiadós bukta ismeretében nem árt tehát alaposan megrágni, kinek „ígérkezik el” az RMDSZ. Még akkor is, ha a másik potenciális államfõjelölt, Klaus Johannis nemzetisége önmagában még nem garancia arra, hogy a Cotroceni-palotába kerülve kisebbségbarát politikát folytatna. Viszont Pontánál utcahosszal alkalmasabb a tisztségre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!