Balogh Levente

2018. június 14., 23:23

Az orosz vébé – vagy mindannyiunké?

Mire e sorokat kinyomtatják, és az olvasók elé kerülnek, a meglehetősen szokatlan, csütörtöki kezdés nyomán már mindenki tudni fogja, hogyan végződött az oroszországi labdarúgó-világbajnokság nyitómeccse a házigazdák és Szaúd-Arábia között, mint ahogy már arról is sokan sommás véleményt mondanak majd, mennyire volt jól sikerült show, esetleg grandomán giccsparádé a Luzsnyiki Stadion gyepén a kezdő sípszó előtt megtartott nyitógála

(Jelen sorok szerzője szerint valahol a kettő között, az átlagos nyitó- vagy záróünnepségekhez képest egész tűrhető volt – maga a vébé se legyen rosszabb, és akkor mindannyian jól járunk.)

Az eseményt már előre beárnyékolta, hogy a világbajnokság, illetve a rendező Oroszország kapcsán már évekkel ezelőtt fellángoltak a viták, hiszen Moszkva geopolitikai húzásai – a Krím elcsatolása, és a Donbassz oroszpárti szakadárjainak nyújtott támogatás révén Ukrajna további gyengítése, a polgárháborús helyzet fenntartása – a hidegháborút idéző fagyos viszonyt eredményeztek Moszkva és a nyugati világ között.

Ennek ellenére a FIFA illetékesei fenntartották döntésüket, és nem vették el Oroszországtól a rendezés jogát – persze lehet emellett azzal érvelni, hogy a sporttól távol kell tartani a politikát, és egyébként is, három-négy évvel a világesemény előtt nem biztos, hogy könnyű lett volna új rendező országot találni. De azért vélhetően nem tapogatóznak rossz helyen, akik szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök diplomáciai és gazdasági lobbiarzenáljának minden elemét bevetette annak érdekében, hogy egyrészt megszerezhesse, másrészt megtarthassa a vb-rendezés jogát. A korábbi precedensek alapján a FIFA vezetői mindennek képesek ellenállni, kivéve az anyagi természetű kísértést, ezért aztán maradt a 2010-ben kijelölt helyszín.

Ugyanakkor ne legyünk teljesen igazságtalanok: Oroszországot a sportmúltja feljogosítja arra, hogy világeseményt rendezzen, még akkor is, ha labdarúgása ma nem tartozik a világ élvonalába. Legalábbis a 2022-es vébé rendezési jogát minden bizonnyal nem az ott a labdarúgás számára ideális közeget jelentő klímaviszonyok vagy kiváló sportteljesítményei miatt megkapó Katarhoz képest mindenképpen.

Persze ne legyenek illúzióink: az oroszországi világbajnokság főszereplője ugyan a foci lesz, de azért amolyan erődemonstrációnak is szánják, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a világ minden szegletébe eljusson a híre annak, milyen nagyszerű is a putyini Oroszország Anyácska, így építve tovább a soft powert, amely bizony sok magyart is megszédített az elmúlt években.

Már ha sikerül tényleg malőröktől mentesen lebonyolítani az eseményt, és nem akad gond az infrastruktúrával – elvégre arról az országról van szó, ahol a Patyomkin-falvak műfaját feltalálták. És ott van a 2014-es szocsi téli olimpia elrettentő példája is: az elképesztő összegekből felépített sportlétesítmények egy része azóta is kihasználatlanul omladozik a grandomán pénzszórás mementójaként.

Beárnyékolhatja a világeseményt a terrorfenyegetettség is, hiszen Oroszország az iszlamista terrorizmus egyik első számú célpontja – remélhetőleg azonban a példátlan mértékű biztonsági intézkedések és az eseményre mozgósított hatalmas erők segítségével sikerül majd elejét venni a támadásoknak. Egyesek amiatt is előre fintorognak, hogy több válogatott játékosai számára az év közbeni megerőltetés miatt nehéz a világbajnokságra is csúcsformában maradni, ezért nem számítanak szép, látványos küzdelemre. És egyáltalán nem utolsósorban: mi magyarok ismét csak más válogatottaknak szurkolhatunk, hiszen a magyar csapat immár 32 éve képtelen kijutni a világbajnokságra, ami szintén rontja kissé az élményt – emlékezzünk csak a két évvel ezelőtti eufóriára, amely a magyar nemzeti tizenegy Eb-szereplését övezte.

Szóval bőven akadnak baljós előjelek, politikai feszültségek, illetve a legkevésbé sem kulturáltságukról és visszafogottságukról ismert hazai fociultrák viselt dolgai, amelyek miatt sokan kétségbe vonják, hogy az idei vébé önfeledt futballünnep lesz majd.

Mégis, ilyenkor, a vébé nyitányán még lehet reménykedni, hogy a következő egy hónapban legalább a foci a szebbik arcát mutatja majd. Nagyon ránk férne. A szurkolókra, a labdarúgásra, a sportra – és igazából az egész világra is.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Páva Adorján 2019. március 07., csütörtök

Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott vendégül a Tamási Áron Gimnázium. A találkozót a Hargita és a Dolj megyei tanfelügyelőség „hozta össze”, hogy a diákok testközelből ismerhessék meg egymás kultúráját.

Kiss Judit 2019. március 06., szerda

Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András „alteregójának”, Besenyő Pista bácsinak a „Mi hülyeség, mi nem az” című, emberi mivoltunk fonákságait görbe tükörben láttató eszmefuttatását.

Makkay József 2019. március 05., kedd

Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális világnézetű magyar értelmiségi teljes mellszélességgel az USR + PLUS listáját ajánlja bizonyosságként arra, hogy ennél jobb társaságot senki nem kínál.

Bálint Eszter 2019. március 04., hétfő

És a végén senki sem felel

Az év végéig elkészül 180 kilométer autópálya – mondta fel a leckét Răzvan Cuc újonnan kinevezett közlekedésügyi miniszter. Hisszük, ha látjuk – válaszolhatnánk, de valljuk be, az eddigi tapasztalataink alapján nemigen tudjuk elhinni.

Balogh Levente 2019. március 01., péntek

A Fogarasföldtől a Székelyföldig

Harminchárom Brassó, illetve Szeben megyei település a napokban bejelentette, hogy létre kívánják hozni a Fogarasföld mikrorégiót.

Pataky István 2019. február 28., csütörtök

Sóhivatalok Európája

Politikai szimpátia alapján lehet örülni, illetve keseregni azon, hogy Laura Codruța Kövesit, a DNA korábbi vezetőjét tartja a legalkalmasabbnak az európai főügyészi tisztségre az Európai Parlament (EP) belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi szakbizottsága.

Kiss Judit 2019. február 27., szerda

Számszerűség, bizalmatlanság

Nem kevesen ódzkodnak attól a romániai lakosok közül, hogy rendszeresen járjanak orvoshoz, fogorvoshoz. Erről most újfent „van papírunk”.

Balogh Levente 2019. február 26., kedd

Szimbolikus politizálás

Abban nincs sok meglepő, ha olyan szervezetek állnak elő újabb és újabb magyarellenes megnyilvánulásokkal, amelyek illetékeseit éppen azért ejtőernyőzték Erdélybe, hogy folyamatosan mérgezzék a magyar–román viszonyt. 

Rostás Szabolcs 2019. február 25., hétfő

Jövőkép, erődemonstráció

Ahhoz képest, hogy jövőképformáló iránymutatások felsorakoztatásának szánták, az RMDSZ Kolozsvárt rendezett kongresszusán sokszor olyan érzése támadt a külső szemlélőnek, mint amikor egykori katonatársak közös élménybeszámolóját hallja.

Balogh Levente 2019. február 22., péntek

Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás megjelenik, már akkor is késő lenne” – írtuk pontosan három héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon.

Vélemény
Páva Adorján: Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott ...

Kiss Judit: Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András ...

Makkay József: Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális ...

Legnézettebb
Hallgassa online rádióinkat