HIRDETÉS

Balogh Levente

2018. június 14., 23:23

Az orosz vébé – vagy mindannyiunké?

Mire e sorokat kinyomtatják, és az olvasók elé kerülnek, a meglehetősen szokatlan, csütörtöki kezdés nyomán már mindenki tudni fogja, hogyan végződött az oroszországi labdarúgó-világbajnokság nyitómeccse a házigazdák és Szaúd-Arábia között, mint ahogy már arról is sokan sommás véleményt mondanak majd, mennyire volt jól sikerült show, esetleg grandomán giccsparádé a Luzsnyiki Stadion gyepén a kezdő sípszó előtt megtartott nyitógála

(Jelen sorok szerzője szerint valahol a kettő között, az átlagos nyitó- vagy záróünnepségekhez képest egész tűrhető volt – maga a vébé se legyen rosszabb, és akkor mindannyian jól járunk.)

Az eseményt már előre beárnyékolta, hogy a világbajnokság, illetve a rendező Oroszország kapcsán már évekkel ezelőtt fellángoltak a viták, hiszen Moszkva geopolitikai húzásai – a Krím elcsatolása, és a Donbassz oroszpárti szakadárjainak nyújtott támogatás révén Ukrajna további gyengítése, a polgárháborús helyzet fenntartása – a hidegháborút idéző fagyos viszonyt eredményeztek Moszkva és a nyugati világ között.

Ennek ellenére a FIFA illetékesei fenntartották döntésüket, és nem vették el Oroszországtól a rendezés jogát – persze lehet emellett azzal érvelni, hogy a sporttól távol kell tartani a politikát, és egyébként is, három-négy évvel a világesemény előtt nem biztos, hogy könnyű lett volna új rendező országot találni. De azért vélhetően nem tapogatóznak rossz helyen, akik szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök diplomáciai és gazdasági lobbiarzenáljának minden elemét bevetette annak érdekében, hogy egyrészt megszerezhesse, másrészt megtarthassa a vb-rendezés jogát. A korábbi precedensek alapján a FIFA vezetői mindennek képesek ellenállni, kivéve az anyagi természetű kísértést, ezért aztán maradt a 2010-ben kijelölt helyszín.

Ugyanakkor ne legyünk teljesen igazságtalanok: Oroszországot a sportmúltja feljogosítja arra, hogy világeseményt rendezzen, még akkor is, ha labdarúgása ma nem tartozik a világ élvonalába. Legalábbis a 2022-es vébé rendezési jogát minden bizonnyal nem az ott a labdarúgás számára ideális közeget jelentő klímaviszonyok vagy kiváló sportteljesítményei miatt megkapó Katarhoz képest mindenképpen.

Persze ne legyenek illúzióink: az oroszországi világbajnokság főszereplője ugyan a foci lesz, de azért amolyan erődemonstrációnak is szánják, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a világ minden szegletébe eljusson a híre annak, milyen nagyszerű is a putyini Oroszország Anyácska, így építve tovább a soft powert, amely bizony sok magyart is megszédített az elmúlt években.

Már ha sikerül tényleg malőröktől mentesen lebonyolítani az eseményt, és nem akad gond az infrastruktúrával – elvégre arról az országról van szó, ahol a Patyomkin-falvak műfaját feltalálták. És ott van a 2014-es szocsi téli olimpia elrettentő példája is: az elképesztő összegekből felépített sportlétesítmények egy része azóta is kihasználatlanul omladozik a grandomán pénzszórás mementójaként.

Beárnyékolhatja a világeseményt a terrorfenyegetettség is, hiszen Oroszország az iszlamista terrorizmus egyik első számú célpontja – remélhetőleg azonban a példátlan mértékű biztonsági intézkedések és az eseményre mozgósított hatalmas erők segítségével sikerül majd elejét venni a támadásoknak. Egyesek amiatt is előre fintorognak, hogy több válogatott játékosai számára az év közbeni megerőltetés miatt nehéz a világbajnokságra is csúcsformában maradni, ezért nem számítanak szép, látványos küzdelemre. És egyáltalán nem utolsósorban: mi magyarok ismét csak más válogatottaknak szurkolhatunk, hiszen a magyar csapat immár 32 éve képtelen kijutni a világbajnokságra, ami szintén rontja kissé az élményt – emlékezzünk csak a két évvel ezelőtti eufóriára, amely a magyar nemzeti tizenegy Eb-szereplését övezte.

Szóval bőven akadnak baljós előjelek, politikai feszültségek, illetve a legkevésbé sem kulturáltságukról és visszafogottságukról ismert hazai fociultrák viselt dolgai, amelyek miatt sokan kétségbe vonják, hogy az idei vébé önfeledt futballünnep lesz majd.

Mégis, ilyenkor, a vébé nyitányán még lehet reménykedni, hogy a következő egy hónapban legalább a foci a szebbik arcát mutatja majd. Nagyon ránk férne. A szurkolókra, a labdarúgásra, a sportra – és igazából az egész világra is.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Páva Adorján 2018. június 13., szerda

Az anyanyelvhasználat kicsinyítő képzője

Előrelépéseket tartogat a kisebbségi anyanyelvhasználat terén az új közigazgatási törvénykönyv, amelynek tervezetét a héten fogadta el a szenátus, és a döntéshozó kamaraként eljáró képviselőház asztalára került.

Kiss Judit 2018. június 12., kedd

Alázó, megengedő tanügyi rendszerünk

Felháborító, hogy simán megtörténhet, ami a minap Kolozsváron: a halláskárosultak iskolájában a diákok éjszakai felügyeletével megbízott alkalmazott ököllel többször arcon ütötte, majd halálosan megfenyegette a bentlakó diáklányt.

HIRDETÉS
Balogh Levente 2018. június 11., hétfő

Az idill vége

Már számon tartani is nehéz, hány nemzetközi konszenzust rúgott fel eddig Donald Trump amerikai elnök Jeruzsálem Izrael fővárosaként való elismerésétől az iráni atomalku felmondásán át legutóbbi, gazdasági jellegű húzásáig.

Rostás Szabolcs 2018. június 10., vasárnap

Román abszurd

Még szerencse, hogy Romániának van egy világklasszis teniszezője, aki hosszú ideje vezeti a világranglistát, és aki történetesen éppen az elmúlt hétvégén szerezte meg pályafutása első Grand Slam-trófeáját.

HIRDETÉS
Balogh Levente 2018. június 09., szombat

Alkotmány, bíráskodás, politika

Kis túlzással azt mondhatnánk: Románia a tizenkilencmillió alkotmányjogász országává vált.

Rostás Szabolcs 2018. június 08., péntek

Trianon és valóság

Nem árt, ha már az elején tisztázzuk: a revízió, a határmódosítás témája nem tekinthető tabunak.

HIRDETÉS
Kiss Judit 2018. június 06., szerda

Ördögi kör(forgás)

Bármennyire is elcsépeltnek, agyonhangsúlyozottnak tűnik, hogy milyen fontos a környezetvédelem, nem lehet eléggé hatékonyan felhívni rá a figyelmet.

Páva Adorján 2018. június 04., hétfő

A testet öltő feljelentő

Úgy látszik, Dan Tanasă is ember: bármennyire is képzett, sikeres magyarjelkép-vadász, ő is tud hibázni. Ugyanis a hivatásos feljelentő múlt héten olyan szívességet tett fogadott ellenségeinek, amelyet igazából csak megköszönni lehet neki.

Bálint Eszter 2018. június 04., hétfő

A szomszéd fűje zöldebb, sztrádái mentén pláne

Talán még soha nem kísért magyarországi terveket akkora román médiafigyelem, mint amekkorát az a hír kapott, miszerint az Európai Unió kohéziós alapjából 265 millió eurót fordíthat Magyarország a Budapesttől a román határig tartó M4-es autópálya új szakaszának kiépítésére.

Páva Adorján 2018. május 31., csütörtök

Idegek autonómiaharca

Autonómiaügyben régóta idejétmúlt az a megállapítás, miszerint nem szabad fejjel a falnak rohanni. A fővesztés terhe ugyanis nem azok vállát nyomja, akik ma még hisznek az önrendelkezés megvalósításában, és tenni próbálnak érte.

HIRDETÉS
Vélemény
Páva Adorján: Az anyanyelvhasználat kicsinyítő képzője

Előrelépéseket tartogat a kisebbségi anyanyelvhasználat terén az új közigazgatási törvénykönyv, ...

Kiss Judit: Alázó, megengedő tanügyi rendszerünk

Felháborító, hogy simán megtörténhet, ami a minap Kolozsváron: a halláskárosultak iskolájában ...

Balogh Levente: Az idill vége

Már számon tartani is nehéz, hány nemzetközi konszenzust rúgott fel eddig Donald Trump amerikai elnök Jeruzsálem ...

HIRDETÉS
HIRDETÉS