Az ördög és a magyargyűlölők

Minden képzeletet felülmúl, ahogyan a választásokon magabiztosan győztes párt, illetve az általa irányított koalíció fél év alatt – gyakorlatilag senkitől sem zavartatva – kicsinálta önmagát. A bábkormányfő életre kelése nyomán futótűzként lángoltak fel a belső konfliktusok, amelyeknek a kormány is martalékává vált, ez pedig Európában példa nélküli helyzetet idézett elő: a parlamenti többség bizalmatlansági indítvánnyal próbálja meg eltávolítani saját miniszterelnökét.

Itt jön képbe az RMDSZ, amely 30 honatyája révén ismét a mérleg nyelvévé vált: Liviu Dragnea, a PSD elnöke csakis a magyar szövetség képviselőinek szavazataival mehetett volna biztosra. A szociáldemokraták erőemberének olyannyira kényszerképzetévé vált a személyes érdekei által vezérelt leszámolási vágya, hogy hajlandónak mutatkozott az RMDSZ évtizedes kéréseinek teljesítésére egy-két nap leforgása alatt – olyan követelések felkarolására, amelyek hiába természetesek és jogosak számunkra, a Dâmboviţa-parton továbbra is szitokszóként visszhangoznak.

Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy Dragnea végül minden bizonnyal a hazaárulást kiáltó vadnacionalista média- és közszereplők, erdélyi PSD-s honatyák nyomására mondott le kedden arról, hogy eleget tegyen a magyar érdekképviselet által szabott feltételeknek.

Pedig hétfőn még úgy tűnt, az RMDSZ lehet ennek a paradox politikai válsághelyzetnek a legnagyobb nyertese. Kelemen Hunorék azonnal felismerték a ritka lehetőséget, és vaskos kívánságlistát tettek a tárgyalóasztalra: állítólag nemcsak a legsúlyosabb „tételről”, a kisebbségi anyanyelvhasználatot ténylegesen elősegítő, a közigazgatási joszabályt módosító tervezetről volt szó, hanem az oktatási törvény megváltoztatásáról (benne a differenciált érettségivel), a március 15-ei hivatalos ünnepnapról, sőt a 12 éve porosodó, a kulturális autonómiát taglaló kisebbségi törvényről is.

A felsoroltak olyannyira fontosak a romániai magyarság számára, hogy gyakorlatilag mindegy, ki teljesíti – mindegy, ki mit mond, ezekért a jogokért simán le lehetne paktálni a felvilágosultabb többségi körökben (is) ördögnek tartott Dragneáékkal. Az RMDSZ nagyon jól tette, hogy magasra helyezte a mércét, ám legalább ennyire dicséretes, hogy amikor kedden elutasításba ütközött, nem elégedett meg egy kialkudott részsikerrel.

A szövetséget az elmúlt években rengeteg jogos kritika érte a kis lépések politikája, illetve az unos-untalan hangoztatott stabilitáspártisága miatt. Most azonban bebizonyította, hogy képes a sarkára állni: nem elégedett meg a kevéssel, sőt azzal bünteti a magyarfóbiás román politikai elitet, hogy tevékenyen hozzájárul a kormányválság elhúzódásához. Ehhez pedig nem kis merészség kellett, hiszen még ha Sorin Grindeanu kormányfő meg is menekül, parlamenti támogatás hiányában nagyon kevés mozgástere lesz, ha pedig – előbb vagy utóbb – Dragnea eléri célját, borítékolható, hogy bosszúja nem kerüli el az RMDSZ-t sem.

Persze egy biztos: a romániai politika világában felesleges előre gondolkodni. Az is tény, hogy a szövetség most nemcsak kritikusai szemében nőhetett sokat, hanem a hataloméhes PSD ellentábora is hálás lehet neki, ám ebből a közeljövőben nemigen lehet politikai tőkét kovácsolni. Azonban ennél sokkal elkeserítőbb, hogy egy-két nap alatt újfent bebizonyosodott, mennyi magyargyűlölő politikussal, véleményformálóval kell egy országban élnünk. Pártállástól, származástól függetlenül.

korábban írtuk

Kelemen: nem veszünk részt a bizalmatlansági indítvány vitáján

Nem vesz részt az RMDSZ a Sorin Grindeanu vezette kormány megbuktatását célzó bizalmatlansági indítvány szerdai parlamenti vitáján – jelentette be kedden Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke a szövetség frakcióinak együttes ülését követően ismertette az alakulat döntését.