2011. november 07., 08:142011. november 07., 08:14
Bármekkorák is lennénk, akkorák nem vagyunk, hogy saját kis bioritmusunkat is legyőzhessük. Hisz mi az a bioritmus, apró kis úri huncutság. Törvényi előírások mentén sürgősen meg is kellene szabadulnunk tőle, hisz csak hátráltatja a világ dolgainak tökéletesnek ítélt menetét.
Neki tudható be, hogy amikor beáll a téli időszámítás, már nem tudjuk értelmezni, hogy tegnap ebben az órában még világos volt, ma már sötét, s lassan azt sem tudjuk, mikor keljünk, illetve feküdjünk. Személyes dráma. S úgy tűnik, hogy a döntéshozatalkor a személyes drámák senkit nem érdekelnek. Valamikor, amikor még talán valóban energiát lehetett így megtakarítani, lehetett eredményes is ez az áldozat. Ma már energiatakarékos izzókat, ultratakarékos háztartási gépeket veszünk, körültekintően bánunk az energiafelhasználással.
Azt viszont ne mondja nekem senki, hogy ami energiát megtakarítok azzal, hogy reggel „korábban” kel fel a nap, nem pazarolom el azzal, hogy este meg „hamarabb” is nyugszik.
Az én bioritmusom ugyanis nem vezényszóra működik. Nem tudok ébresztőt kiáltani a nyári időszámítás beálltakor a hosszú hónapok során bejáratottnál egy órával korábban, mint ahogy a téli időszámításra történő váltáskor sem tudok korábban lefeküdni, csak mert délután 5-kor egyik napról a másikra sötét lett. Elég baj lenne az ilyen „érzékenyek” számára, mint én az is, hogy nyáron a valóságban is rövidebbek az éjszakák, télen meg a nappalok. Valahogy átállnék, ha nem is nyafogásmentesen. De ha ebbe idegen „erők” is belekutyulnak, tovább nehezítik az életem.
Ilyenkor pedig kicsit orosz lennék, ők ugyanis rájöttek már, hogy több ebben a kár, mint a haszon. Dmitrij Medvegyev államfő júniusban írta alá azt a – nyári időszámítás bevezetésekor beterjesztett – törvényt, amelynek értelmében Oroszországban többé nem fogják alkalmazni a téli és a nyári időszámításra történő átállást. Ők most már nem is állítottak óráikon.
Sok keserűséget okoztak nekünk a múltban az oroszok. De nem követhetnénk most mégis a példájukat?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok