2012. január 05., 09:102012. január 05., 09:10
Hogy ideje legyen az örvendezésnek: Mátyás lovas szobra újfent régi pompájában tündököl, mert a szülőváros vezetése és Magyarország, valamint Románia kormánya az adófizetők pénzén helyreállíttatta azt. Tágabb értelemben véve a közakarat érvényesülésének örvendhettünk tehát, amikor a helyükre kerültek a kövek, és eltűnt minden, mi oda nem való: Iorga-felirat, piros-sárga-kék festésű lobogótartó oszlopok s padok. Ott és akkor nem a román szimbólumok, netán a román elem háttérbe szorításának örülhettünk – ami butaság! –, hanem annak a normalitásnak, amelyre egy magát európainak nevező város, de legalább annak jelentős része oly régen és oly logikusan vágyott.
Azóta tudjuk: ezüstszín lobogótartó oszlop és Iorga-felirat újfent „ékesíti” a szobor környékét. S azóta tudjuk, hogy az igazságos Mátyás szülővárosában nem kerekedett felül az oly sokat emlegetett európéer gondolkodás és a szó valós értelmében vett multikulturalitás az üres szavak, a diplomáciai álmosolyok és álkézfogások, s ami ennél is súlyosabb: a más kiszorítását, de legalább hergelését feltételező nemzetállami törekvések felett. László Attila, Kolozsvár alpolgármestere márpedig ebben a környezetben tette (teszi?) ama kijelentését, miszerint év végéig, de legroszszabb esetben is hamarosan eltűnik a Mátyás-szoborcsoport talapzata elől a magyarságot, de még a történelmi valóságot is sértő és bosszantó Iorga-felirat.
S ebben a környezetben maradtak és maradnak még egy ideig a helyükön mindazok a kolozsvári bronztáblák, amelyek a Iorga-szövegnél hatványozottabban sértik a magyarságot, és rontják közérzetét. S mert a Prédikátor könyvéből tudjuk, hogy mindennek rendelt ideje van, ne áltassuk magunkat, ne ígérjünk, és ne kérjünk számon tehát. Mert tudnunk kell, hogy mindezen táblák és az eltűntetett magyar üdvözlő feliratok, egyszerűbben a normalitás visszaállításának ideje Kolozsváron bőven hátravan. Cáfoljon meg a jelentős rész vagy a közakarat.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.