VEZÉRCIKK – Történetének legmélyebb válságába került az Európai Unió azt követően, hogy a görögök népszavazáson utasították el az Európai Bizottság által a hitelprogram folytatásának fejében követelt gazdasági megszorító intézkedéseket.
2015. július 06., 20:132015. július 06., 20:13
A populista, demagóg szélsőbalos Ciprasz-kormány gyakorlatilag tizenkilencre húzott újabb lapot a népszavazás kiírásával, amelyen arra kérdeztek rá: akarják-e az emberek az EB által a csőd szélére került ország megsegítése fejében követelt gazdasági megszorító intézkedéseket?
A trükk bejött – a bonyolult kérdésre egyszerű válaszokat kínáló alternatívák közül a többség természetesen az újabb megszorítások elvetésére szavazott, nem gondolva bele, hogy további hitelek nélkül Görögország hamarosan fizetésképtelenné válhat, nem lesz pénz a fizetések és a nyugdíjak folyósítására.
A helyzetet árnyalja, hogy annak kialakulásáért mindkét fél felelős. Közismert: olyan országról van szó, ahol évszázados hagyománnyal rendelkezik a pocsék kormányzás, a túlköltekezés és a gazdasági mutatók meghamisítása, a brüsszeli illetékesek azonban politikai érdekből mégis hosszú ideig szemet hunytak fölötte. Ráadásul akármilyen demagóg is volt a népszavazáson föltett kérdés, mégiscsak a szuverenitás legfőbb letéteményesének tartott nép döntött. Márpedig az EU legfőbb alapelve mégiscsak a demokrácia tiszteletben tartása lenne.
Persze azt is le kell szögezni: a korrekt viszony és a bizalom egyik sarkköve, hogy a felvett kölcsönt vissza kell fizetni, de nem mindegy, milyen feltételek mellett. A vállalhatatlan, súlyos megszorítások erőltetésével az EU éppen azon gyakorlatát tagadta meg, miszerint mindig kompromiszszumra törekszik. Ugyanakkor a görög kormánynak is vállalnia kell, hogy érdemi, hosszú távú eredményekkel járó lépéseket tesz a gazdaság rendbetétele, az indokolatlan költekezések megszüntetése érdekében.
A szabadszájúságával sokak ellenszenvét kivívó Jánisz Varufakisz pénzügyminiszter lemondásával Athén most gesztust tett, azt jelezve: hajlandó kompromisszumokra, mivel a harcos nyilatkozatokon túl a kabinet is nagyon jól tudja, hogy az EU nélkül az ország gazdasága menthetetlenül összeomlik.
Mindazonáltal a görög kormány mandátuma mostantól jóval erősebb, hiszen közvetlen polgári támogatás áll mögötte, miközben az EU velük tárgyaló intézményeit még csak nem is a polgárok által választott vezetők irányítják. A görög helyzet rendezésére tett kísérletek során most esély mutatkozhat arra is, hogy alaposan átgondolják, mi az EU célja, a mélyebb integráció vagy a szuverenitásuk jelentős részét megőrző államok gazdasági közössége.
Ez az EU első igazán komoly tesztje, amolyan érettségi vizsgája. Kiderül, hogy az érintett felek képesek lesznek-e felelős vezetőként dönteni, vagy büntetni akarják a renitens görögöket. Ha rugalmatlanul viszonyulnának a kérdéshez, és kikényszerítenék Görögországot az eurózónából, ne adj isten, az Unióból, azzal az egész EU jövőjét kérdőjeleznék meg.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!